Méltatlanul mellőzött gombák

  • Nyomtatás

Dr. Gothárd Csaba: Méltatlanul mellőzött gombák

A tudományos kutatások eredményei nagy lendületbe hozták a gombák egészségre gyakorolt hatásainak kihasználását. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a gombák között is vannak sztárok, és méltatlanul mellőzöttek. Ez utóbbiak eddig nem vívták ki maguknak a gyógygomba elismerést, pedig lehet, hogy nem az ő képességein múlik.

A szakirodalomban búvárkodva az egyik első meglepetés az erdei szömörcsög (Phallus duplicatus) teljes mellőzöttsége volt. Miközben ez a mi erdeinkben is fel-felbukkanó, különleges megjelenésű gombáról egyetlen sornyi tudományos érdeklődést sem találtunk, Dél-Kelet Ázsia bambuszerdeiben termő, és megtévesztésig hasonló megjelenésű rokona, a bambuszgomba vagy fátyolos hölgygomba (Phallus indusiatus) igencsak népszerű őshazájában. Ez utóbbiban gyulladásgátló, és idegszövet tápláló hatóanyagokat igazoltak, kozmetikában és bőrgyógyászatban ígéretes, bőrelszíneződéseket gátló anyagok, antioxidánsok és magas tápértéke mellett. Vizsgálatok hiányában az erdei szömörcsögről ezt nem állíthatjuk bizonyosan, de jogos és alapos a gyanú, hogy benne is értékes anyagokat találnánk. Ha keresnénk!

Kifejezetten magyar vonatkozása van a rőt fagomba (Lentinus cyathiformis) történelmi felfutásának, majd elhalásának. Dr. Bohus Gábor (1914 – 2005) a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa nemzetközileg is elismert kutatója volt e gomba hatóanyagainak és gyógyhatásainak. E nálunk nem ritka gomba a shiitake gomba rokona, és ki is mutatták benne a lentinán nevű anyagot. A shiitake gombából Japánban a rákos betegek kórházi kezelésében intravénásan alkalmazott gyógyszert állítanak elő. Nincs okunk azt hinni, hogy ugyanaz a hatóanyag egy másik gombából kevésbé hatásos lenne. Milyen kár, hogy Dr. Bohus halálával, a gomba iránti érdeklődésünk is sírba szállt!

A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) egy magas tápértékű, ráadásul igen finom, és az emberi cukoranyagcserére igen kedvező hatású gomba. Ennek ellenére gyakorlati felhasználása úgy étkezési gombaként, mint gyógygombaként elenyésző. Talán magyarázat erre rendkívül furfangos életciklusa. Ez a gomba nem öregszik meg, hanem érett felnőttkorában feloldja magát saját enzimeiben, és egy sűrű fekete nyálkává átalakulva juttatja spóráit a talajba. Ha szerencsés és hozzáértő gombász rátalál és levágja tövéről, ez a folyamat felgyorsul és már 6-8 óra múlva nincs mit a serpenyőbe tenni. Viszont termesztése és feldolgozása megérné a fáradtságot a II. típusú cukorbetegség kiegészítő kezelésében.

A francia konyha ínyenceinek egyik legkedveltebb gombája a fekete trombitagomba (Craterellus cornicopioides) a mi erdeinkben is bőven terem. Hozzáértő gombászok szerint azt kell keresni az avarban, ami nincs. Ugyanis leginkább pár centiméteres fekete lyukként jelentkezik. Magas tápértékű gomba, ráadásul tápanyagai mellett zsír- fehérje és cukorbontó enzimei segítik az emésztést. A nagyon kevés vizsgálat szerint rákos májsejteket és egyes kórokozó baktériumok szaporodását volt képes gátolni labotratóriumi körülmények között. Gyakori előfordulása miatt lenne érdemes több figyelmet szentelni neki.

Ott vannak aztán a bükkfa- és nyírfataplók (Fomes fomentarius és Fomitopsis betullina). Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri. Ám abban is, hogy egy kirándulás vagy séta alkalmával úgy megyünk el mellettük, alattuk, hogy oda se pillantunk. Ez igaz a tudományos érdeklődésre is. Pedig e két taplóféle nem is annyira jelentéktelen, mint gondoljuk. Otthon megszárított és feldarabolt vagy darált 8 – 10 grammnyi taplóból jó hatású egészségvédő főzet – nekünk magyaroknak: tea – készíthető. Mindkét taplóban igazoltak gyulladásgátló, féreghajtó, antibakteriális- és vírusellenes, és egyes tumorok növekedését gátló anyagokat. Érdekes, hogy nem túl sokat és nem túl erőseket. Ugyanakkor a taplóból készült főzet hatásosabb, mint hatóanyagai alapján várnánk. Csodálatos bizonyítéka ez a Természet erejének, ahol megmutatkozik a hatóanyagok szinergizmusa (egymás hatását kölcsönösen erősítő képesség).

Vigasztalóbb a helyzet a sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) esetében. Egy nagyon szép, mutatós és fiatalon kifejezetten ízletes gomba. A magyar népi gyógyászatban már régóta helyet kap májbetegségek, tápcsatornai betegségek tüneteinek enyhítésében. Kb. egy évtizede figyelt fel rá a tudományos kutatás. Várható, hogy a közeljövőben tudásunk jelentősen gyarapodni fog erről a gombáról.

A gombák hatásainak kutatása egy igen ígéretes és lendületesen fejlődő terület. Személy szerint remélem, hogy a mi erdeink gombái is „szemet szúrnak” kutatóinknak. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy pár év múlva ne szoruljunk importra lentinánból a rosszindulatú daganatos betegek ellátásához. A gombákban rejlő lehetőségek, lehet, hogy jelenlegi fantáziánk határát is meghaladják.