Magyar Természetgyógyászok Szövetsége


Go to content

Main menu:


Ezüst-kolloid

Cikkek > Cikkek III.

Az ezüstkolloid és hatása

Napjaink egyik legnépszerűbb szere az ezüstkolloid. De mi ez, és hogyan készül?
Tulajdonképpen ezüstkolloidnak csak az elektroforézissel előállított, atomosnál nagyobb fémes ezüst részecskék vizes „oldata” minősül. Tévesen minősítik ezüstkolloidnak az ezüst-sók (- nitrát, - klorid) vizes oldatát, illetve a szerves molekulákhoz kötött ezüstöt tartalmazó készítményeket.
 
Milyen tudományos tapasztalat, bizonyíték van az ezüstkolloid határáról?
Konkrét információ, alátámasztott tény kevés van. A legtöbb tényszerű adat egyetlen ember, egy Altman nevű amerikai orvos saját magán végzett kísérletei és megfigyelései.

Hogyan fejti ki hatását az ezüstkolloid?
Az ezüst hatása nagyjából a felületi fertőtlenítő hatásban merül ki. Gátolja mindazon gombák, mind baktériumok fejlődését és szaporodását, amelyekkel kapcsolatba kerül – akár nagyon kis mennyiségekben is. Egyesek szerint a vírusokat is, de ez megkérdőjelezhető – egyértelműen nem bizonyított. Javallata tehát a bőr, nyálkahártyák (kötő-, száj-, orr, garat-, sőt vélhetően tápcsatorna esetleg húgyhólyag kiválasztószerveinek fertőtlenítése. Igen kis koncentrációban pár napig frissen tartja az ivóvizet is.

Hatása van az immunrendszerre is?
Nem bizonyított. Reklám ízű szövegen kívül egyebet nem találtam az immunitásra gyakorolt pozitív hatását illetően. Ilyen szövegek csodaszerként emlegetik a HIV és szifilisz kezelésében is. Jelen tudásunk szerint az ezüst, arany nem vesz részt az anyagcserében, szervezet számára nem esszenciális elem.

Milyen folyamatokat vált ki az emberi szervezetben?
Amit a kinetikájáról tudok egyedül Altman kísérleteire alapozhatóak. Jogos a kérdés, hogy egyetlen ember-kísérlet mennyire tekinthető szignifikánsnak. De legalább valami.
Tápcsatornából bizonyosan felszívódik. Túlzott bevitel esetén lerakódik bőrben, nyálkahártyákban – és ki tudja még mely nem látható szervekbe. Gyanítható, hogy az agyba is- ez az argyria nevű állapot. Nincs azonban kellő számú eset és tapasztalat, hogy tudnuk, hogy az érintett szervek szürkés elszíneződésén kívül okoz-e funkcionális zavart is.
Több hónapos, napi 2 mg ezüstöt tartalmazó kolloid fogyasztása mellett Altman nem észlelte argyria jeleit. Irodalmi adatok szerint ez tág határok között mozog: napi 1 -6 mg ezüst fogyasztásakor lép fel.
A fogyasztás ideje alatt mind vizelettel mind széklettel ürült a fölösleg. A vizeletben azon nyomban megjelent és nagyobb mennyiségben. Székletében csak egy latencia idő után és egyre növekvő mennyiségben. Ebből arra következtetett, hogy az epében bekoncentrálódik.
Napi 2 mg-ot fogyasztott több hónapig. A fogyasztást követően a vizeletében egyre kevesebb ürült, majd egy hét múltán megszűnt. A székletével azonban változatlan mértékben űrített még 100 napig.

Árthat-e az ezüstkolloid?
A sokszor emlegetett „Semmilyen mellékhatása nincs!” nem igaz! Az argyria, mint már említettem az ókor óta ismert és neve is van. Pontosan azért azonban amiért az ezüst anyagcserefolyamatokban nem vesz részt valószínűsíthető, hogy nem befolyásolja azokat negatív irányban sem. Kellő esetszám azonban nem áll a tudomány rendelkezésére. Továbbá nem egyértelmű, hogy a szövetekbe lerakódott ezüst képes-e teljesen kiürülni?
 
Árthat-e a hamisítvány, azaz amit csak az ezüstkolloidnak mondanak?
Bizonyítottan rosszabb a helyzet az ál-kolloidokkal. Az ezüst-sók esetében a nitrát illetve klorid mellékhatással mindenképp számolni kell. A szerves molekulákhoz kötött ezüst (ezüstkelát) esetében kérdés, hogy a kelátból milyen mértékben szabadul fel atomos ezüst illetve, hogy milyen szerves vegyület szabadul fel.

Milyen esetben lehet mégis hatásos az ezüstkolloid?
Az ezüstkolloid felületi fertőtlenítőszerként hatásos lehet akár testüregek fertőtlenítésében is.
Mivel azonban ismert anyagcserefolyamatban nem játszik szerepet, nem valószínű, hogy a saját immunitást erősítené. Ezért személyes véleményem szerint a szisztémás fertőzések, gyulladások kezelésében túlhaladott készítmény.

Mit kell tudni a rézkolloidról?
Rézre a szervezetnek elengedhetetlenül szüksége van. Számos anyagcserefolyamatban, immunitásban, szabad gyökök semlegesítésében játszik szerepet.
Tekintettel azonban arra, hogy a réz jól pótolható könnyen hozzáférhető táplálékokból, a réz kolloidnak ilyen javallatban történő felhasználását indokolatlannak tartom.
Bőrön keresztül történő felszívódásáról sem pro sem kontra érveket nem találtam. Mivel azonban nagy affinitása van a kötőszövethez, gyanús hogy a bőrre kenve nagy része nem haladna túl az irhán.
Ráadásul a réz lerakódása bizonyosan mellékhatásokkal jár (Wilson-kór vagy hepato-lenticularis degeneratio). Bár az valóban nyitott kérdés, hogy ép coeruloplazmin aktivitás mellett lehet-e olyan mértékben túladagolni a rezet, hogy megbetegedést váltson ki?
Szerintem azonban a réz kolloiddal fölösleges kockázatot vállal a terapeuta, még ha ismeretlen és kétséges mértékűt is. Megfelelő táplálkozással még vegetárius étrendben is a réz-igény gond nélkül fedezhető, a túladagolásnak még az elméleti veszélye nélkül is.
 
 
 
 
Lássuk, mit találunk az orvosoknak íródott legendás Issekutz-féle könyvben ebben a témában. Vegyük észre, hogy múlt időben ír e szerek használatáról.
 
Nehézfémsók
 
A nehézfém-ionok nagyon hajlamosak más atomokkal egyesülve komplex ionokat képezni. A szerves vegyületek hidroxi-, amino-, tio-csoportjai, sőt a lipidek, szénhidrátok és fehérjék is képezhetnek a fémsókkal komplex vegyületeket. A fémsók kicsapják a fehérjéket, és a keletkező fémalbuminát-csapadék minősége dönti el, hogy a fémsó helyi hatása csak a felszínére lokalizálódik-e: adstringáló hatás, vagy pedig a mélybe terjed: edző, maró hatás. Az utóbbit elősegíti az, hogy ha a fémalbuminát-csapadék a fehérje feleslegében és konyhasó jelenlétében feloldóik, és ezért nem képződhet a maró hatásnak gátat vető csapadékréteg. Pb < Fe < Al < Zn < Cu < Ag < Hg sorrendben nő a fémek maró hatása, s ugyanúgy emelkedik a fertőtlenítő képességük is. Citrát < acetát < szulfát < nitrát < jodid < klorid az anionok sorrendje. A legmaróbb hatású tehát a higanyklorid (szublimát); sőt a vízben oldhatatlan higanyjodid is ilyen, mert a fehérjékben feloldódik.
A nehézfémsók (a higany és fehérjéket ki nem csapó ferrosók kivételével) az emésztőcsatornából nehezen szívódnak fel, ezért mérgező hatásuk gyakran csak a bélhuzamra szorítkozik, és súlyos gastroenteritisben nyilvánul meg.
A Hg-, Bi-, Au-sok olajos szuszpenzióban izomba fecskendezve, lassan oxidálódnak vagy komplex vegyületeket képezve oldónak, és fokozatos felszívódnak. Így kemoterápiás hatást fejtenek ki. Vérbe fecskendezni csak olyan komplex sókat lehet, amelyek a fehérjéket már nem csapják ki. Ezek intravénásan (iv.) adva igen erős mérgek, görcsöket, majd bénulást, vérnyomássüllyedést, a vérerek és a capillarisok bénulását okozzák. Ha az állat nem pusztul el gyorsan, akkor haemolysist és zsíros elfajulást is észlelhetünk.
A bélhuzamból felszívódott fémsók a májban, a lépben, és a vesében raktározódnak el, majd lassan választódnak ki az epével, a bélnedvekkel, a vizelettel és a nyállal is. A kiválasztóhelyeken nagyobb töménységet érve el, erős gyulladást, sejtelhalást okoznak.
Ha huzamosabb ideig kis mennyiségben jutnak a szervezetbe és ott felhalmozódnak, akkor egyesek idült mérgezést okoznak, amelyekben gyakran az idegrendszeri tünetek állnak előtérben.
A fémkolloidok vizes oldatai iv. adva nem okoznak hasonló tüneteket, kevésbé toxikusak. A kolloidszemcséket a reticuloendothel-sejtek falják fel; lehetséges, hogy ez fokozza ezen sejtek működését, és így nőhet az antitest-termelés. Gyakran okoznak lázas hőemelkedést és leukocytosist is. Ezért egy időben sokat alkalmazták, különösen az ezüstkolloidokat, fertőző betegségekben, sepsisben, de kevés eredménnyel. Az elektrokolloidális réz a reticuloendothel-sejteket elpusztítja, néhány nap alatt azonban ezek regenerálódnak.
 
Mit kell tudni az ezüst és az arany konkrét orvosi használatáról?
 
Ezüst
A tejsavas ezüst még 1:80 000 hígításban is gátolja a gennyokozók szaporodását a vérben, mert a fehérjék jelenléte nem csökkenti annyira az ezüst fertőtlenítő hatását, mint a higanyét. Jóllehet az ezüst is kicsapódik a fehérjékkel, mégis valószínű, hogy az ezüstalbuminát vagy más komplex sók is lassan disszociálnak, mintegy depót képeznek, amelyből állandóan ezüst-ionok szabadulnak fel.
Az Ag-ionok olyan erősen fertőtlenítenek, hogy az ezüstlemezről vagy finom eloszlású AgCl-csapadékból minimális mennyiségben oldódó ionok is elégségesek a baktériumok megölésére vagy legalábbis szaporodásuk gátlására; tehát oligodinámiás hatásúak.
Az ezüstsókat főleg a Gonococcus elölésére és a kankó gyógyítására használták. Az egyszerű sók híg oldatban adstringálnak, a hatásuk nem hatol a mélybe, mert nemcsak a fehérje, hanem a kloridok is kicsapják. A komplexsók ellenben oldatban maradnak, a hatásuk a mélyebb rétegekben is leterjedhet, a szöveteket nem izgatják, a húgycsőbe fecskendezve kevésbé fájdalmas.
 
Argentum nitricum, ezüstnitrát
Valaha 1-2%-os oldatban óvszernek és a húgycsőkankó abortív kezelésére használták. Korábban rettegett szövődmény volt a szülés során megfertőződött újszülött szemgyulladása. A Credé-féle szemcseppnek a blenorrhoea neonatorum meggátlására az 1%-os oldat alkalmas.
 
Lápiszpálca (arg. nitr. fusum)
Sebkezelésben a puha granulátiók edzésére, a szájban fekélyek kezelésére használható.
 
Unguentum argenti nitrici (Ung. Mikulitz)
1% ezüstnitrát és 10% perubalzsam tartalmú cinkkenőcs, világosbarna színű, később megfeketedő fertőtlenítő és sebgyógyulást elősegítő sebkenőcs.
 
Argentum aceticum (ecetsavas ezüst)
Híg oldatát újszülöttek szemébe cseppentve a szemkankótól való megóvás végett használták.
Argentum proteinicum (Protargol, proteinezüst)
Kötőhártyagyulladásnál becseppentésre, húgycsőbe prophylacticumnak 0,25-2%-os oldat, hólyagöblítésre 0,5-1%-os, méhecsetelésre 10%-os oldat használatos. Sebkezelésre (égés, lábszárfekély) 2-10-%-oldat vagy kenőcs.
 
Argentum colloidale (Collargol, kolloidezüst)
Vízben könnyen oldódó, szürke vagy kékesfekete, 70% ezüstöt tartalmazó lemezek. Septikus megbetegedésekben 5-10-20 ml 0,5—2%-os oldatot intravénásan használtak. Külsőleg öblögetésre 0,1-0,5%-os oldatban kankó kezelésére használták. Hólyagba, szembe, sebbe ritkán alkalmaztázzák.
 
Arany (Solganal B)
Az olajos szuszpenzió 2 és 20% aurotioglukózt tartalmaz, melynek 50%-a arany. Az aranyvegyületek kemoterápiás hatását régebben a tbc kezelésére használták fel. Jelentős gócreakciót okoz: láz, erősebb köhögés, erősebb köpet. Egy kúra 2-3 hónapig tartott. Az arany az RES-sejtekben raktározódik, fokozza a szervezet védekezését. Rheumatoid arthritisben, asthma bronchialéban és lupus erythematosusban is alkalmazták.
 
Dr. Gothárd Csaba – Dr. Taraczközi István
 
 

Kezdőlap | Szövetség | Akadémia | Naptár | Kitüntető jog | Díjazottak | Kongresszus | Táborok | Cikkek | Vizsgakérdések | Site Map


Back to content | Back to main menu