Beszámolók

  • Nyomtatás

Nyári táborok 

 


A Szövetség minden évben megrendezi nyári táborát, melyben 5-7 napon keresztül a kötetlen formában, kellemes környezetben tapasztalhatják meg az érdeklődők a természetes életformát, a reformétrendet, és különbözõ természetgyógyászati ágazatokat. Természetjáró túrák, gyógynövénygyűjtés, reggelente öt tibeti jóga, jóga légzőgyakorlatok, vagy chi kung, torna földön és vízben, barlangfürdõ, továbbá meditációk, reikikör, személyiségfejlesztõ tréningek, elõadások magyar világrend, szimbolika, grafológia, életvezetés, táplálkozás témakörben, valamint irodalmi esték várnak a részvevőkre.
Mindenkit szeretettel várunk. Családtagokat és barátokat is lehet hozni!
Eddigi táboraink:

1996 Baja, Kecskemét
1997 Nyíregyháza-Halásztelek, Kecskemét
1998 Pécs, Kecskemét
1999 Kecskemét
2000 Kecskemét
2001 Hajdúszoboszló, Kecskemét
2002 Jósvafõ, Kecskemét
2003 Tisza-túra, Kecskemét
2004 Gömörszőlős, Kecskemét
2005 Tisza-túra, Kecskemét
2006 Bánkút, Kecskemét
2007 Bánkút, , Kecskemét
2008 Bánkút
2009 Bánkút
2010 Sebesvíz-Jávorkút
2011 Sebesvíz-Jávorkút
2012 Bánkút
2013 Bánkút

2014 Bánkút

2015 Bánkút

2016 Bánkút

2017 Bánkút

2018 Bánkút

2019 Bakonybél

2020 Bakonybél

2021 Bakonybél

2022 Bakonybél

2023 Bakonybél

 

Bakonybél 2023

A Természetgyógyász Akadémia 32. évfolyamának életmód táborát Bakonybélben rendeztük meg 2023. július 11-16. között. Az Odvaskő Hotel adott otthont a tábornak.

 

Részletes beszámolónkat ide kattintva olvashatja.

 

 

 

Bakonybél 2022

A Természetgyógyász Akadémia 31. évfolyamának életmód táborát Bakonybélben rendeztük meg 2022. július 5-10. között.

Egy rövid videó ízelítőül

 

 

 

 

 

Bakonybél 2021

A Természetgyógyász Akadémia 30. évfolyamának életmód táborát Bakonybélben rendeztük meg 2021. július 6-11. között. Az egyéves képzés során összerázódott csapat a 6 napos együttlét alatt szintet lépett: fergeteges nevetések, tartalmas beszélgetések, érdekes, tanulással teli túrák, vidám játékok, eddig rejtett képességek felszínre kerülése. Még a csapat hallgatag tagjai is szót kaptak végre. Igazi élmény volt, már csak ezért is érdemes lett volna jelentkezni. :)

A videó ide kattintva indul.

 

Bakonybél 2020

 

A Természetgyógyász Akadémia 2020-ban Bakonybélben rendezte meg 6 napos életmód táborát. Gyógynövény- és gombatúrák, jóga, masszázs, thai masszázs, előadások a retorika, radiesztézia, asztrológia területéről. Kézműves foglalkozás, sok-sok játék. Tanulás mellett igazi kikapcsolódás volt.

Videó itt tekinthető meg.

 

 

Bakonybél 2019

A Természetgyógyász Akadémia 6 napos életmód és természetgyógyászati tábora, gyógynövény- és gombatúrákkal, önismeretei és szakmai előadásokkal, frenetikusan jó hangulatban.

Az élménybeszámolók itt olvashatók :)

 

A videó is visszaadja a tábor hangulatát.

 

 

 

Bánkút 2018

A Természetgyógyász Akadémia öt napos életmód és természetgyógyászati tábora, gyógynövény- és gombatúrákkal, önismeretei és szakmai előadásokkal, frenetikusan jó hangulatban. A videó is visszaadja a tábor hangulatát.

 

 

TERMÉSZETGYÓGYÁSZ TÁBOR – ahogy Tarkó Péter emlékszik rá

A Természetgyógyász Akadémia, 2018-as tanévének méltó lezárása volt az idei, egy hét a Bükkben. Voltak köztünk a korábbi évfolyamokon végzett, megszerzett tudásukat remekül alkalmazó természetgyógyászok és a XXVII. évfolyamot végzett hallgatók. A tábor vezetője Dr. Taraczközi István volt. Már az első napon kiderült, szuper hetünk lesz.

Első nap mi máris lekéstük az indulási időpontot, úgyhogy elindultunk a csapat után. Végre megláttunk néhány kirándulót az erdőben, túrázás közben. Egy ösvényen végre utolérjük a csapatot. Itt az alkalom, hogy megszólaljon a sokat tapasztalt, öblös férfihang.

-"Trencsényi  úttörőcsapat vííí-gyázzzzzz!! Fogadás jobbról!! Kirándulóknak tiszteeelegj!!"-

Mindenki nevet, ez a lényeg.

Majd bemutatkoztunk a turistáknak, lássák, azért minden rendben van nálunk és jó helyen járnak.

Ekkor jött az év kérdése tőlük:

"Akkor mi most a természetet gyógyítjuk?"

A kirándulónak, erre a meglepően komoly kérdésére a logikus válasz az volt: Igen. 

Tulajdonképpen, egy jól képzett természetgyógyász, testet-lelket, környezetet, a tudását felhasználva igyekszik gyógyítani mindent és mindenkit.

Pontosan megtervezett, napi programokat élvezhettünk. Tökéletes ellátás és kényelem fogadott mindenkit. A figyelmes és kedves személyzet, minden kívánságunkat leste. Nagyszerű a konyha és a séf az egyik alkalommal például, fantasztikus gyümölcslevest készített számunkra, aminek a receptjét még a konyhatündér természetgyógyászok is boldogan kérték el.

A második napon, a tartalmas és bőséges reggeli után, egy kis komfortzóna elhagyással kezdtünk. Megcéloztuk a közeli kilátót. Hatalmas élmény volt körbetekinteni a legfelső emeletről. A sok lépcső kicsit meredek volt, de a nagy cél "szentesítette az eszközt". Csak picit remegett a lábunk!

Persze az oda vezető út is rengeteg hasznos látnivalóval, a természet apró csodáinak felfedezésével telt. Tanár úr megállított minket minden, addig tanult és éppen ott található gyógynövény mellett, közben minden tudását átadva hallgattuk az előadásait. A tanulók pedig felolvasták az otthon, házi-feladatként leírt, rövid ismertető anyagokat. Így kézzel foghatóvá váltak mindenki számára ezek a különleges növények.

Hazafelé menet, az esti bográcsozáshoz gyűjtöttünk gallyakat. Itt a fák alatt gyakoroltuk be a 'kiránduló tiszteletadását by Taraczközi'. Délután, a vendégház üde, zöld udvarán már szorgos munka folyt. Néhány szerencsés társunk segített Dr. Milesz Sándornak és feleségének, Annának. Ők készítettek a csapatnak vacsorát.  A fiúknak az egyik bográcsban mangalica szalonnás, vaddisznópörkölt rotyogott. A másikban, a lányoknak egy kis „vega” pörkölt, zöldségekkel és bébiborjú-hússal, mangalica szalonnával Vacsora előtt a Természetgyógyász Szövetség vezetősége értékelte az elmúlt évet, eredményeket.

Másnap aktív pihenés. Nevetésterápia (Gál Katalin), jóga, (Fodor Erika), vacsora után beszélgetés, játékok.

Számomra is meglepő volt, hogy a következő túrán 16 kilométert tettünk meg. Erdőben! Fel-le! Gyalog! A szisztéma ugyan az volt, mint korábban. Ismerkedés az igazi gyógynövényekkel. Ami ehető volt, azt megettük, ami nem, azt kiköptük. Legalább tudom, hogy a csípős gomba nem jó!

Apropó gomba! Olyan vargányákat meg laskákat találtunk, hogy csak na! Nagy élmény volt látni, hogy az igazi gomba nem is az AB-ben terem, hanem a fenyőerdő árnyas talaján.

A túra felénél jártunk, amikor felértünk a hegy tetejére. Pazar és csodálatos kilátásban gyönyörködve ettük meg az útra csomagolt ennivalót, innivalót. Beszélgettünk, tervezgettünk, sztorizgattunk. Már a hét elején is mindenki érezte, de itt váltunk vidám, szuper csapattá. Visszafelé, néha szaladtunk a Tanár úr után. Diktálta a tempót a fiatalabbaknak is. Rengeteg ismeretet és tapasztalatot osztott meg velünk a rövid pihenőknél. Egyszer-kétszer azt hittem, nem tudunk tovább menni, annyira elfáradtunk. Nem volt kötelező, mi döntöttünk úgy, hogy végig megyünk. A Bükk nagyon szép, megérte minden pillanat. Nagy büszkeséggel töltött el engem, hogy Erikámmal bírtuk a kihívást és egyszerre értünk vissza a csapattal a vendégházba.

A vacsora után  remek programok vártak bennünket, Dr. Fauszt Teréz előadástechnikát tanított nekünk, valamint a Feng Shuiról tartott előadást, továbbá megismerkedtünk az EWS mérőműszerrel, majd játékok az udvaron.

Utolsó napon, eső utáni gombagyűjtő túrát tettünk, Tanár úr vezetésével. Elmentünk a Lipicai Ménes táborhelyére. Aztán, itt az erdő mélyén megbúvó, nyitott vízgyűjtő felé vettük az irányt. Újabb érdekes gombákat, gyógynövényeket láttunk. Néhányból a reggeli teakészítéshez vittünk magunkkal.

Az út mellett lehajolva, felejthetetlen ízű, piros, apró szamócát szedhettünk. Mindenki örült, amikor felbukkant a rettentően büdös (K.F) gomba. Visszaérve a szálláshelyre, a vacsora után, remek programokat kaptunk. Szűcs István kiropraktőr bemutatót tartott, valamint meghallgathattuk Dr. Szabó Gabriella előadását  a széklettranszplantációról.

Már vártuk az esti, közös szalonnasütést. Hatalmas tábortüzet raktunk és pirítottuk a kenyeret, sütöttük a finom szalonnát. Aztán valaki kitalálta, hogy énekeljünk. Nagy ötlet volt. Órákon át jöttek a régi és új dalok belőlünk, saját nótafája is akadt a tábornak. Jól éreztük magunkat nagyon!

Mindenki úgy utazott haza, hogy megbeszéltük: JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT.

Rengeteg élménnyel, tudással, vidámsággal gazdagodtunk. Közben új ismeretségek, barátságok alakultak és erősödtek közöttünk. Többen itt hoztuk meg a döntést, hogy jövőre elvégezzük a Természetgyógyász Akadémiát!

Tökéletes befejezése volt ez a hét a Természetgyógyász Akadémiai képzésnek. Kedves Dr. Taraczközi István, köszönjük a profi szervezést és az egész éves, bátorító törődést.

 

 


 

Bánkút 2017

Egy szépséges videó a látott tájakról.

 

 

Bánkút 2016

Megérkeztünk. Természetesen csak azok voltak pontosak, akik több száz kilométerről jöttek, a közelben lakók órákat késtek, mentségükre legyen mondva, hogy GPS-t használva igen sokat bolyongtak. Az első közös ebéd után laza gyalogtúra a kilátóhoz, majd visszaérkezve Dr. Fauszt Teréz tartott retorikai előadást. Ebben mindenki kipróbálhatta magát, és megállapíthattuk, hogy egyikünk sem tökéletes előadó, vagy a szemkontaktus hiányzott, vagy nem mozogtunk vagy túlmozgásosak voltunk. Valami mindig hibádzott.

Vacsoránál Tamás feltett egy ártatlannak tűnő kérdést: Lesz asztali áldás? Az ezt követő néma csend, majd a tábor további 4 napja meggyőzte őt, hogy egy nagyon másik társaságba került. Erre ráerősített a Sándor által készített szürke marha-pörkölt és a másik kondérban készített vegán pörkölt is. Ezt követően előkerültek a vörös-, fehér- és rozé borok, a barack-, körte-, szilva- és birspálinkák, de volt még brandy és skót whiskey is. Néhányaknak a másnap az tényleg másnap volt.

A nagy túra kezdetén megalakítottuk a Trencsényi József Úttörőcsapatot, megtanultunk vezényszóra tisztelegni, masírozni és fordulni, ezen tudományunkat előszeretettel alkalmaztuk a szembejövő turisták üdvözlésére. Legtöbben csak nevettek, de voltak, akikben felmerülhetett a kérdés, hogy melyik pszichiátriai kórház szalasztotta ezeket az embereket.

A gyógynövénytúra során nagy élmény volt a boszorkánytojás felfedezése, melynek kocsonyás tartalmát szuperhatékony fiatalító zseléként mutatta be Taraczközi tanár úr, így azt sok hölgy azonnal az arcára és a dekoltázsára kente. Csak később tudták meg az igazságot, mely néhány hölgyet igazi boszorkánnyá, sőt hárpiává változtatott. De így lett 1-1, Tanár úr ezzel revánsot vett a korábbi, korára utaló vaskos tréfákért.

A túrára egyesek „estélyiben és magas sarkú cipőben”, valamint tökéletes sminkben indultak. A másnaposok és a nem megfelelő cipőben indulók kb. 1.5 km után vissza is fordultak. Természetesen úttörőcsapathoz méltóan tisztelegve vettünk tőlük búcsút. Sajnos elkövették azt a hibát, hogy a GPS szerinti legrövidebb úton mentek, így a 20 perces túraösvényen való séta helyett 2 órás árkon-bokron való áttörésben volt részük.

A csapat többi tagja elérve a Háromkő és Tarkő pontját, megpihent, de Saci, Adél és Zsuzsa, akiknek meg sem kottyant a 20 km-es túra, tett még egy kb. 3 km-es kitérőt is.

Vacsora után Activity következett, sokak számára rejtély, hogy egy négykézláb álló, bégető alakról, hogyan jut valakinek eszébe a juhászkutya megfejtés. Zsuzsa erősen szexuális mozdulatai alapján a zászlórúd kifejezést is megfejtették.

Reggel 3-1-2 meridiántorna várta a csapatot Hóka Ildikó vezetésével, majd ezt követően Bulláné Fodor Erika nyújtotta meg igen alaposan a fáradt izmokat a jógagyakorlatok során. Délután feng shui előadás Dr. Fauszt Teréziával,  Hóka Ildikóval aromaterápia előadás és reflexológia gyakorlatok várták a táborlakókat. Dr. Szabó Gabriella az erős fájdalomcsillapító hatású kollegénterápiáról tartott előadást.

A következő napon egy kényelmes gyógynövénytúrára indultunk Csipkéskút-Jávorkút irányába, ahol megtekintettük a víznyelőket, a lipicai ménest, és gombagyűjtést tartottunk, melynek csúcspontja a korábban látott boszorkánytojásból kifejlődött kutya-szömörcög, népies nyelvén kutyaf*sz gomba felfedezése volt. A képen elhangzott mondat: Ez az, aminek gondolom?

A délután folyamán előadásokat hallgattunk a szimbolika, álomfejtés témaköréből, valamint Freud, Jung munkásságáról. A pszichodráma, szerepjátékok során kiemelkedő volt Csilla, Veronika, Éva, Anna, Gyuri és Erika, de igazán felejthetetlen Sándor alakítása is, aki szerepe szerint takarítóként fehér köpenyben dolgozott a nőgyógyászaton, majd hirtelen berángatták egy szüléshez, doktornak nézve. És még ott van Ottó is, aki a pedofil pap szerepében brillírozott. Vacsorát követően esti túra a már őskorban is lakott Szeleta-barlanghoz, és igazi élmény volt Lillafüred by night.

Következő napi túránk célpontja a Szentlélek melletti Látókő volt, ahol felfedeztük a Bükk másik szépséges képződményét, az ölelkező fákat is, melyeket csak 5-6 ember tudott körülölelni. Ennek egyik odvában láttuk az ott fészkelő kuvikot, és szerencsénk volt hallani, (pontosabban nem hallani,) hogy milyen nesztelenül repül. Abban volt szerencsénk, hogy nem egerek vagy pockok voltunk, különben felkeltettük volna a kuvik érdeklődését.

A búcsúestén intenzív szalonnasütés vette kezdetét, melynek köszönhetően még a szúnyogok is elmenekültek. Minden rosszban van valami jó.

Utolsó napon megtekintettük a Lillafüreden épült új libegőt, majd a kalandparkot, a diósgyőri várban pedig éppen lovagjátékok voltak, ahol igen jól szórakoztunk, végül a tapolcai tavas barlangban hűsítettük magunkat.

Köszönjük a részvevőknek és az előadóknak a felejthetetlen élményeket.

 

A részvevők mondatai

A legnagyobb élményem a táborban…

Éva: Szerepjáték Ottóval és Istvánnal :)

Krisztina: Számomra igazi élmény a természet szépsége, a csapatszellem, mindenki közvetlen és kedves mivolta, a friss, kellemes klíma, ami ott fogadott, nem utolsósorban tanáraink szeretete mind hozzá tett ahhoz, hogy igazán jó öt napot mondhatok magaménak. Köszönöm szépen!

Petra: A legnagyobb élményem a táborban magának a helynek az energetikája volt! :) Imádtam! Két napig lélekben még ott voltam a hazaérkezésem után is! :D

 

Dr. Kertész Ottó: Megélni és megírni nem ugyanaz

Tudom, Tanár Úr bízott bennem, mert akinek krónikus szájmenése van és úgy látszik, hogy automata dumagép, annak az írás meg se kottyan. Be kell vallanom, nem így van. Volt időszakom, kb. 40 évvel ezelőtt, amikor mindkettő meglehetősen jól ment, azóta valahogy nem. De a kérés kötelez, és amit mi a 25. TGY. évfolyam kaptunk egy tanéven és a végén még 5 napon át, az a minimum, hogy a tábori élményekről megírom sommázatom.

Már az elején megbuktam, de nekem megérte.  Kérés, sőt inkább katonás parancs volt, hogy déli 12.00-re pontosan érjen mindenki Bánkútra a Fehér Sas Panzióba. Egy darabig tartottam is jól az időmet, de Lillafüredre érve – egy rossz bejegyzésem folytán – bár ki volt írva, hogy Bánkút jobbra, én balra elhúztam, gondolva hogy a tó végén lesz egy rövidebb átkötő út és bőven a déli harangszó előtt megérkezem. Ezzel szemben kb. majd 40 kilométert elkacsáztam gyönyörű ide-oda kanyargó úton, ámulva - bámulva a csodás tájat. Belefeledkeztem a látványba és már nem törődtem az idővel, csak a természeti csodáival.  Egyszer csak Heves megye tábla ébresztett rá a valóságra és vissza miatyánk. Ami tetszett oda, az gyönyörű volt vissza is, majd ismét a tó, el jobbra, azaz ebből az irányból megint balra, és 13.00-kor landoltam a Fehér Sas udvarán, semmiről még le nem késve és nem is utolsónak.

Túráink során, melyek egyike már az érkezés napján volt – enyhe bemelegítés a társaságnak – olyan helyekre kalauzolt minket Taraczközi István dr, amilyeneket normál hétvégi autós turista sosem lát meg. Igaz önmagamnak volt égő, hogy mennyire nem ismerem meg a gyógynövényeket, de mentségemre szolgáljon, hogy eddigi „orvosi” ténykedésem során, még ha az állati is, oly keveset használtam őket. Úgy voltam én ezzel, hogy az állat ösztönösen tudja, mi a jó neki, és csak azt legeli le, amire szüksége van. Az ember meg járjon úgy, mint a legelő a tehén hátulsó végénél. Nyitott és zárt vízgyűjtő helyek megismerése, vadállat talpnyomok beazonosítása tette változatossá túráinkat, és nem volt semmi megismerni a boszorkány tojást és azt, ami még ki is nő belőle. Hála Tanár Úr jó szívének, kriplik és korai elhalálozásra hajlamosaknak nem engedte a teljes menetet végig csinálni, így adódott, hogy dr. Milesz Sándor meghívására néhányan ellátogattunk a Sebes Víz Panzióba. A látvány is felejthetetlen, a világ minden táján megállná a helyét. Azonban a csúcs élmény az étek, amelyet kihagyni lett volna vétek. A vegyes vadragu ízét dr. Merényi Éva és az én ízlelő bimbóim is egy életre megjegyezték. Na de ami utána következett, a hatalmas adag gesztenyepüré, az királyi volt.

A külön kis túráink közül a Látó Kő és az általa adott panoráma /a táj és dr. Kovács Veronika/ volt felizgató hatású. Páran - Vera, Krisztina, Éva, Orsolya és én  - ellógtunk Szabó Gyuri bácsi lakhelyére megnézni a kertjét, boltját és vásárolni is kinek mire volt szüksége.

Három kislány – Zsuzsa, Csilla, Vera – velem együtt elindultunk az Ősember barlanghoz is, de szürkülvén, megriadva a sötéttől és a magaslatoktól inkább Lillafüred és a Hámori tó környékét barangoltuk be. Megérte. Sikerült a három menyecskét az este sötétjében egyszerre ráültetnem  a  kígyóra, és erről még dokumentum is készült

A tantermi illetve tanudvari foglalkozásaink is nagyszerűek voltak, számomra élmény volt dr. Fauszt Teréziát hallgatni, akár feng-sui, akár retorikai előadását.  Hóka Ildikó bájos személyisége és előadása most is magával ragadó volt, minden elismerésem az Övé, hiszen nála levetkőztem krónikus lustitis bilateralis kórságom és végig csináltam meridián tornagyakorlatait. Nem így a további két nap reggeli előtti jógát, amelyre a társaság igen csak lefeleződött, de csak azért, mert dr. Kovács Veronikától tudtuk, hogy mindenkinek „jógában” áll szabadon választani.

Az öt nap többnyire feszes, katonás programját az esti közös társasjátékok oldották, és a záró nap délutánjának utolsó eseménye, a szituációs játékok, melyben mindenki felszabadultan tudott nagyon komolyan „ökörködni” és magából adni a homo ludenst. Erre csak hab a tortán volt az esti szalonnasütés.

A tábor után ismét a minden napokban élve egyre inkább megértem az erdőbe elhúzódó remetét, Ő Magyarországból tényleg a szép és élhető oldalt választja!

Mit adott nekem az esztendő + az öt nap?  Egyrészt új barátokat, egy változás alatt álló gondolkodást. Bár a tábor végén volt szerencsém a híres természetgyógyászt eljátszani, mégis valószínűbb, hogy suszter marad a kaptafánál és inkább bővítve a kaptafáit megy tovább a változást adó úton, bejelentkezve a „Gyógynövények a nyugati állatorvoslásban. Étrend és gyógyászat” c. továbbképzésre.

 Jászberény, 2016. 08. 21.     

                

Dr. Kovács Veronika: NAGY KALANDOM ÉSZAKON…

Ezen kaland valahol a zölden csillogó Bükk hegységben, Bánkút település azon szegletében esett meg velem, ahol jegyzik a magyar síparadicsomot is. A Fehér Sas szálló van beágyazva itt egy kis lankába, diákifjúsági élményt nyújtó emeletes ágyaival, remek konyhájával, hatalmas - gyermekeket is elvarázsoló játszóházat, nyíltszíni tűzhelyet, a sütögetéshez szükséges kellékeket, pingpongozási, függőágyas ringatózási lehetőséget magába foglaló – zöldgyepes udvarral.

Ezen idilli környezetben vakációzva – illetve szigorú rendben zajlódva – zárult a Természetgyógyász Akadémia XXV. évfolyamának képzése tanárunk, Dr. Taraczközi István elnök szakértő kalauzolása mellett.

Természetjárásunk során megismerhettük a közeli és távolabbi tájegység paramétereit (a helyi kilátóba felkapaszkodva még a Magas-Tátra vonulatait is láthattuk), kis történelmi, szociológiai ismereteket kaptunk. A környező falvak közelmúltbeli megélhetését fakitermelés, fuvarozás, mész- és faszénégetés (pl. Ómassa) biztosította, a jövedelmező üveghuták működését számos környező település neve őrzi (pl. Újhuta).

Megtapasztalhattuk azoknak a gyógynövényeknek fizikai valóságát és hallhattunk róluk részletesen, elsősorban Tanár Úr rögtönzött kiselőadásait tátott füllel, majd tanult társaink tolmácsolásában, amelyek hatóanyagáról, hasznosításáról a tanulóév során némely fogalmunk már volt, de érzékelni az illatot, látványt, egy egész más dimenzió. Aki közülünk az általa ismert gyógynövénybe ütközött (sok más mellett pl. cickafark, martilapu, csalán, fehér árvacsalán, gyermekláncfű, kakukkfű, levendula, kamilla, körömvirág, menta, szamóca, szeder) hangos felkiáltással jelezte ezt, Tanár Úr pedig megálljt parancsolt kígyózó menetünknek, lehetőséget adva a növény megtapogatására és egyéb érzékszerveinkkel történő befogadására. (Persze a „fütyigombát” kizárólag néztük és egy kicsit megfogtuk)

Az egyik ilyen természetjárásunk kissé hosszabbra sikeredett, mint amelyre számított a földi halandó, így címadó kalandom ebből a kirándulásból ered. Az kézenfekvő volt, hogy hegynek föl, völgynek le igyekszünk legyűrni a kb. 25 km-es távot: a domborzati viszonyok már csak ilyenek a Bükkben. A csípőprotézisem óta viszont nem volt „hitelesítve” lábaim teljesítménye, ezért a gyengeelméjűek bátorságával vágtam bele a túrába, feszegetve teherbíró képességem határait. Elszántan baktattam a többiek nyomában, az idő gyönyörű volt, kedélyes vagy mélyenszántó beszélgetésekre is sor került. Mentünk-mentünk, mendegéltünk, Tanár Úr vasalt végű turistabotja okozta, palántázásra alkalmas mélyedéseket követve, ám de nem az Ő katonás tempóját. Őt nem lehetett sem befogni, sem megelőzni. (Sugdostunk is egymás között: biztosan cserkész volt kiskorában). Nagylelkű volt, és megkegyelmezett néha: az általa kijelöltek szerint pihenőt is engedélyezett.

Délelőtt 10 órakor indultunk, délután 16 órakor még a közelében sem voltunk végcélunknak. A menetoszlop messziről sem tűnt egységesnek. Vezetőnk egy rövidebb, de machetával is nehezen átjárható sűrű, sötét és kerek erdőrészbe irányított Bennünket. Oda, ahonnan jó félóra múlva is látszott még a viszonylag kényelmesen járható országúti beton… Vágyakozva néztem. A nem műtött csípőm ízületei vadul csikorogtak, így elcsigázva botorkáltam jócskán lemaradva a Fővadásztól. Tündérbogár csoporttársaim (Zsuzska, Szilvi, Gyuri és legidősebb leánya és még sokan mások) figyelő-óvó-segítő gyűrűjében tettem meg az utolsó két órát.

Ekkor már Radnóti Miklós Töredék-ét szavaltam (ebből is látszott, hogy fájdalmaim átlépték az ingerküszöböt): „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”  Ezt követően az Erőltetett menet c.vers következett, ahol is a szünettel kettétört sorok az el-elbukó, összeeső, majd feltápászkodó foglyok vánszorgását érzékeltetik.

Már nem emlékszem, mikor és hogyan értem vissza a szállásra. Egy cranalis (feji) biccentés után horizontális állapotba helyeztem magam (mondhatjuk bezuhantam az ágyba), distalis (törzstől távolabb eső) és laterális (oldalsó) mozgásra az elkövetkező órákban nem voltam képes. Meg még jó sokáig.

Utólag nagyon-nagyon boldog voltam, hogy képes voltam a (tor)túrára és jól estek az elismerő szavak is kitartásom okán.

A tábor palettáját persze még színezte: Lillafüreden bar(l)angolás az Ősember barlanghoz, ezután Ottóval, Vinczéné Zsuzsával és Csillával még elkóboroltunk a Hámori tó környékén, gyalogszerrel járva be a gyönyörűen kiépítetett Palota Szállót, a vízesést és az Anna kutat.

A Látó kövek megmászása során készült egy-két pornográfnak tetsző kép a hátsónkról és ehelyütt sikerült egy hófehér és egy barnamelíros bagolypárt lencsevégre kapni (éppen a 666-os képkockánál), akik több méterrel a fejünk fölött egy faodúból kandikáltak kíváncsian.

Nem feledkezhetek meg drága Tanárnőnkről, Hóka Ildikóról sem és az Ő varázslatos gyógynövény-kultúrájáról. Aromaterápia előadása a 7.mennyországba röpített Bennünket az illatos-anyagokból való inhalációval. Ildikó meridián tornája megtévesztésig hasonlított a Chi Kung (Qong) gyakorlataira.

Érdekes és izgalmas volt Dr.Faust Terézia retorika és Feng Shui előadásai is. Beszédkészségünk és előadó képességünk javítása, fejlesztése valamint szűkebb környezetünk rendbetétele az egészségünk védelmében nem elhanyagolható szempontok.

Tanár Úr izgalmas előadásai, kedves instruálása (amely főleg Kertész Ottóval folytatott pszichodrámája ill. szerepjátéka során domborodott ki) mind-mind felejthetetlen élmény.

Jól éreztem magam. A „külsős” látogatók is elismerően szóltak a tábor szellemiségéről.

Nem lehet eléggé megköszönni a T. Fővadásznak, hogy megtalálta ezt az idilli helyet és megszervezte Nekünk ezt a különös tábort!

Búcsúzóul egy szépséges Radnóti verssel köszönöm meg Mindenkinek, hogy Velem volt, hogy együtt lehettünk részesei az emlékezetes pillanatoknak!

ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

                                              

 

BÁNKÚT 2015

A Természetgyógyász Akadémia 2015. tanévének zárásaként Bánkúton egy „Életmód” táborban vettünk részt.

Számomra az egész egy nagy csoda volt. Már az érkezéskor meglepetés fogadott, egy óriási sas „fészkelt” az udvaron, - mutatva a szabadon szárnyalás lehetőségét – ugyanis a Fehér sas panzióban volt a szállásunk, s a bejárat mellett egy éppen felszállni készülő sas szobra állt.

A megérkezés napján, finom tárkonyos ragu várt bennünket. Köszönet a szakácsoknak, s a személyzetnek, az eltöltött idő alatti ízletesen elkészített ételekért.

Ebéd után aztán elkezdődtek az élmények. A közelben lévő kilátóhoz tettünk egy túrát. Fantasztikus látvány fogadott bennünket, a táj gyönyörűségével alig tudtunk betelni. Ezt bizonyítják a képek is.

A második nap egy hosszú túra következett, erdőn – mezőn át, meg-megállva egy-egy gyógynövény mellett, ahol ismertettük az általunk gyűjtött információkat a többiekkel is, az adott növénnyel kapcsolatosan. Aki figyelmesen fülelt, még a madarak énekét, a tücskök ciripelését is hallhatta. Gyönyörű látványban volt részünk, mely felejthetetlen lesz mindenkinek.

A célnál, még a gyermeki én is megmutatkozott, hiszen az ott talált játékokat, hintákat többen örömmel vették birtokba. A pihenés, lazítás, a látvánnyal való feltöltődés után a „Mókus csapat” visszaindult a sasfészekbe.

A harmadik nap Réka irányításával, masszázzsal kényeztettük az előző nap megmozgatott izmainkat. Ebéd után Erika által vezetett jógával üdíthettük, s tölthettük fel testünket. E napon még két előadást is hallgathattunk. Esténként beszélgetések, kártya partik, játékok (memory, marokkó, csocsó stb.) segítségével kovácsolódott a kis csoport.

A negyedik nap újabb túra következett, hegyen-völgyön át. Láthattuk a természet gyönyörűségét, átélhettük a csodát. Ahol a természet szépsége arra indítja az embert, hogy visszatérjen majd a helyszínre barátaival, társával, családjával is, megmutatva nekik is ezt a szépséget. Felfedezhettük, micsoda belső megnyugvást jelent a természetben való barangolás, megtapasztalhattuk Isten teremtőerejét minden kis fűszálban, tarka pillangóban, madárdalban. Szembesülhettünk az élet lényegével. Láttunk magas fákat gyökerestől kifordulni a földből, jelezve számunkra, hogy ha nincs mélyen a Földhöz rögzülve a gyökér, akkor a leghatalmasabb fa is eldőlhet. Megtapasztalhattuk, hogy helyüket milyen intenzitással veszik át a fényhez jutó új csemeték. Gyönyörű volt látni, amint a fák az éltető Nap fényét keresve, egyre magasabbra nőnek, nyílegyenes törzzsel élik életüket látszólag egyedül a fák közösségében, mégis szimbiózisban a többi élőlénnyel.

Átélhettük a csodát, melyet már a költő is gyönyörűen fogalmazott meg.

„Ó természet, ó dicső természet,

Mely nyelv merne versenyezni véled.”

Felejthetetlen élményeket szereztünk, melyre még évek múltán is emlékezni fogunk.

Az eső ugyan próbálta elrontani az estéinket, s a tábortűz gyújtása ugyan elmaradt, de a szalonnasütést, s a közös étkezést nem sikerült megakadályoznia. A Tűz lángja pedig a szívünkben él tovább. Hála és köszönet e szép élményekért, a gyönyörű látványokért, a természet ilyen jellegű felfedezéséért.

Hálás köszönet érte dr. Taraczközi Istvánnak, a Természetgyógyász Szövetség elnökének, a Természetgyógyász Akadémia vezetőjének.

Bízzunk benne, hogy ismételten együtt lesz a kis csapat a 2016 évben is, az akkor végzett hallgatókkal együtt.

Hajdúné Vidovszky Katalin beszámolója

 


 

 

Nyári tábor 2014

A bánkúti Fehér Sas Panzió adott otthont a Természetgyógyászati Akadémia XXIII. évfolyama életmód táborának.

A tábor eleje a túrázásról szólt. Örök emlék, hogy a második nap 6 órán keresztül túráztunk, ebből ötöt szárazon, egyet meg olyan esőben, mintha dézsából öntötték volna. A csapat nagyrésze nem készült esőre, így bőrig ázva, keresve a szépet a helyzetben, mentünk tovább. A szárazon töltött órákban gyógynövényekkel ismerkedtünk. Megnéztük, megmorzsoltuk, megszagoltuk, megbeszéltük mindet, amit az a vidék adott. Ezeket színesítette, hogy átmásztunk kidőlt fákon, pózoltunk sziklaszirteken. Maradandó élményünk még, az idegen turisták zavarba hozása az úttörőcsapatos tisztelgéssel. 

Következő nagy program a Bükkszentkereszti Gyógynövénynapok rendezvény meglátogatása volt. Gyuri bácsiból, a bükki füvesemberből csak úgy áradt a tudás és a rajongás a hivatása iránt. Friss kutatásokat is szőtt az előadásába. A gyógynövénykertjét is érdemes megnézni, a tankert különös élmény volt, 60 gyógynövényfaj egy helyen. Azt is megtudtuk, miért ragaszkodnak és fognak is ragaszkodni a szálas tea készítményekhez. Ez a viszonylag nagy rendezvény a falu lakosságának több mint kétszeresét vonzotta oda, de jól felkészültek, senki nem szenvedett hiányt semmiben.

A panzióba visszaérve hallgathattunk előadást a táltosokról és az ayurveda-ról. Itt tovább bővült a tudásunk arról, hogy más kultúrákban az egészséggel mi módon foglalkoznak. Volt egy reflexológia óra, ami kellemes kikapcsolódást biztosított a fáradt lábainknak és gyakorlási lehetőséget a leendő természetgyógyászoknak. Az ez utáni testbeszédről szóló előadás szigorúan a már összeszokott társaságra volt szabva. Lelepleztük mindenki pillanatnyi állapotát a testtartását kielemezve. Személyre szabott és maradandó élmény volt.

Körömágygyulladás (A eset) és pingpongozás közbeni horzsolás (B eset) is volt, mint nem várt fitoterápia gyakorlat. A cickafarkfű és útifű hatóanyagait vetettük be ezekben az esetekben a növények morzsalékának bőrre kötözésével.

Az utolsó este a kulináris élményeké volt. Szalonnát sütöttünk és a pálinkázásra is volt lehetőségünk. Közben kisrókák játszottak a kertben. Közvetlenek és barátsá­gosak voltak, mintha hozzászoktak volna az emberhez. Na, de a szalonna után mi jött? Egy tálcányi párolt-sült, általunk szedett erdei gomba. Hozzáértő szemek vizsgálták át mielőtt jól laktunk vele. Minimális fűszerezéssel is fenséges volt.

A hazafelé vezető út során egyéni programokat csináltunk egy 4 fős kis csapattal. Lillafüredet jártuk be, megnéztünk az Anna-barlangot, csónakáztunk a Hámori tavon. Ezek tették színesebbé erről a gyönyörű vidékről alkotott képünket.

Hálás vagyok ezért a csapatért és remélem az utánunk jövők is ilyen, vagy nagyobb értékekkel fognak gazdagodni

Badics Árpád beszámolója és fotói

 

 
 
Nyári tábor beszámoló 2013
 
Évek óta invitáltak e jeles táborozásra, hallgattam az élménybeszámolókat, de csak idén szántam el magam, hogy részt is veszek benne.
 
Elindultam hát, majd Miskolc után lassan magunk mögött hagyva a szürke civilizációt, egyre szűkebb kanyargós gyönyörű erdők övezte utakon - az utolsó szakaszon az echos szekérre emlékeztető döcögéssel - megérkeztünk a 20-as években épült Bánkúti Turistaházba. Csodás látvány tárult elénk, zöldellő csúcsok köszöntöttek minket - válaszképpen egy gyöngyöző pohár sörrel szalutáltunk. Persze közben megszólalt egy telefon... Nemsokára a többiek is megérkeztek "füves" - akarom mondani "gyógyfüves" túrájukról széles mosollyal az arcukon. Közben persze megszólalt egy telefon....
 
Az első program egy praktikus kiropraktikus foglakozás volt Dr. Taraczközi István vezetésével, ahol is jól kiropogtattuk vagyis inkább kiropraktikáltuk egymást, (persze közben megszólalt egy telefon...) miközben a Tanár úr kedvenc gyermeke szintetizátoron biztosított relaxációs zenéket mint pl. a Mézga Géza főcímdala, Honfoglalás és saját dallamok. :-)
 
Miután átestünk néhány ide-oda csavaráson, ropogáson, a túlélők rávetették magukat a vacsorára, az étvágyunkkal nem volt semmi gond. Közben persze megszólalt egy telefon... A vacsora utáni sétán élveztük az erdő megszólaló csendjét a tücskökkel, kabócákkal, (közben persze megszólalt egy telefon is) friss tiszta levegővel, mely meghozta a mély álmunkat. 
 
Másnap Taraczközi tanár úr könnyed 26 km-es túrát tetetett meg a természetgyógyász palántákkal, - közben persze megszólalt egy telefon - folyamatosan tesztelve őket, időnként a fejét fogva, egy-egy mellétrafált választól. A „hány agykamra van?” kérdésre, az egy, kettő, három, hat válaszok után már a kívülállók kiabálták be a helyes választ: - Négy! A túrát követően egy könnyed jóga foglalkozás enyhítette a résztvevők fáradtságát - közben persze megszólalt egy telefon - majd vacsora után már senkit nem kellett ringatni.
 
Ezután szerepjátékokat játszottunk szintén az , ami hangos kacajt váltott ki nem egyszer, - közben persze megszólalt egy telefon - sőt kiderült némelyekről, milyen tehetséges színész, énekes vagy csábító veszett el bennük. A délután mindenkinek szabadon választható program volt, többek közt TRX bemutatóval Őri Ági jóvoltából, - közben persze megszólalt egy telefon... Az este kellemes beszélgetéssel, csocsózással és szomjoltással telt, közben persze megszólalt egy telefon...
 
És jött a tábor egyik fő attrakciója: a Bükkszentkereszti Gyógyfüves Napok, melyet Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember hozott létre, aki méltán népszerű a természetgyógyászok körében. Idén olyan neves előadók vettek részt többek közt, mint maga Gyuri bácsi, Dr.Taraczközi István, Böjte Csaba, Schaffer Erzsébet, stb.
 
Igen érdekes és értékes előadásokat hallgattunk, - közben persze megszólalt néhány telefon - olyan sokan voltak, hogy jó néhányan csak a füvön találtak maguknak helyet. Meglehetett kóstolni Gyuri bácsi Nyári teakeverékét, valamint a bükki "havasok" igen jó hatásokkal bíró (antibakteriális, nyugtató stb) fürtösmenta teáját. A vásárban találkoztam olyan borral, mely mézzel és Gyuri bácsi által összeállított gyógynövényes tinktúrával kevertek és az Unicumhoz hasonló ízvilágra emlékeztetett. Tócsnik vagy más néven lepcsánkák tömkelege kínálta magát különböző készítési módokon. Jártunk a gyógyfüves kertben, ami a falu egyik főnevezetessége.
 
Aztán meglátogattuk „Gyógyító Köveket”, mely a köznép köztudatában gyógyító energia helyként ismert. Nagy élmény volt! Alig párpercet töltöttem a határában, amikor hirtelen felpörgött a szívem és majdnem rosszul lettem. Később mindenki beszámolt, mit érzett - nem voltam egyedül, másoknál fejfájás, szédülés, pánik és egyéb negatív tünetek jelentkeztek. Sajnos azok a kövek inkább „Betegítő Kövek” egy igen erős negatív sugárzásban. A sokkot Lillafüreden hevertük ki, a Hámori-tóra kilátással finom jegeskávé társaságában, közben persze megszólalt egy telefon...
 
Hipp-hopp eljött a Vasárnap, a tábor utolsó napja, pedig csak most kezdtünk belelendülni a kirándulásokba, foglalkozásokba, új élményekbe, élveztük a táj szépségét, a völgyek forrásainak tiszta vizét és a csodás szívet melengető napsütést jó társaságban, vidámságban, szeretetben...
 
Néhányan búcsúképpen még tettünk egy rövid kirándulást Jávorkútra, közben persze megszólalt egy telefon..., majd lassan búcsút véve a Bükk-hegységtől, Szilvásváradon kicsit megpihenve hazautaztunk, közben persze mindenkit felhívtunk telefonon.... 
 
Köszönjük e minden szinten tartalmas élményt! Jövőre Veled Ugyanitt! 
 

 

 
 
Nyári tábor beszámoló 2012

 

 
 

Először vettem részt a 2012. július 11-15-e között Bánkúton megszervezésre került természetgyógyász életmód táborban. Nagyon vártam a tábort, hogy feltöltődjek, felfrissüljek, új ingereket kapjak a hétköznapok megszokásai után. Nem csalódtam.
Szállá
sunk, a Fehér Sas Panzió gyönyörû helyen fekszik, a bánkúti sípályák mellett a Bükki Nemzeti Park határán, 900 méter magasan található. Kiválóan alkalmas arra, hogy teljesen elvonuljunk a világ zajától.
Alföldön nevelkedett lányként mindig csodálattal figyeltem a hegyeket. Egyben ez azt is jelenti, hogy nem is voltam tisztában az idõjárás változékonyságával, hogy ott mindig 4-5 fokkal hûvösebb van, mint általá-ban. A tábort megelõzõ napok kánikulája után szokatlan volt, hogy szinte percrõl-percre változott az ég képe, hol esett, hol sütött a nap, de összességében jó kiránduló idõ volt.

 
Taraczközi Tanár úr vezetésével túrán, mit túrán, túrákon vettünk részt, a sok egyéb program mellett. A leghosszabb Bánkútról indult és Háromkõ, Nagymezõ érintésével tértünk vissza a szállásra. Útközben gyógynövény-meghatározás is tarkította a nagyon nem megterhelõ gyaloglást. Háromkõrõl pazar panoráma tárult a szemünk elé. Balról a tokaji hegy volt látható. Tovább pásztázva a tájat, Tiszaújvárost tudtuk beazonosítani, majd jobbra tekintve a Kékest láttuk. Ritkán adódik, hogy egyetlen fejmozdulattal ilyen látvány táruljon elénk.
Az egyik rövidebb kirándulás során a Petõfi-kilátóból láthattuk a Tátra csipkézett csúcsait, kivételes látvány volt. A szombati rövid túra célja pedig a csipkéskúti ménes volt, ahol a lipicai lovak egyik szállása található, sajnos õket nem láthattuk.

Az eltöltött napok alatt jógáztunk, ayurveda, majd táltos elõadást hallgattunk. 
Esténként Activity, csocsó és szerepjáték volt a program, a fárasztó nap után igazán üdítõ kikapcsolódás volt.
És nem feledkezhetem meg Áronról sem, egy nagyon különleges kisfiúról, aki bearanyozta a Bánkúton töltött vakációmat. J
Nagyon remélem, hogy jövõre is eljutok majd a táborba és találkozhatom természetgyógyász barátaimmal.

(Õri Ágnes beszámolója) 





 

 


 



Tábor 2011
Jávor-kút, Sebesvíz panzió

 

Hát megint nem hitték el. Mármint, hogy térerõ nincs. És tényleg nem volt. Majd lett s ezzel kezdõdött minden Pc, telefon etc. világ.
A második alapszabály ami felborult, hogy amennyi tyúk, annyi kukac kell egy táborba. Ebbõl aztán lettek rikácsolások. Sokan összetévesztették kihez melyik kukac tartozik. Szóval minden rendben ment. A jóga olyan intenzív volt, hogy többen úgy maradtak. Mármint abban a pozícióban (aszana) hiszen volt akinek teljesen becsípõdött a dereka.
No de mi Természetgyógyászok adtunk a tudásunkból és a csalánverésbõl(csalánnal vertük a becsipõdést) Végül sikerült a terápia majd a delikvens / igaz csak négykézláb/ de legalább a szobáig elment. Ott haldokolt 5 napig.
Többen tudva, hogy mogyoró allergiásak, - errõl bizony elfeledkezve -már csak az anafilaxiás sokk elõtti hörgésnél eszméltek rá, hogy ebbe bele is lehet halni. Megint gyógyítottunk. Hál istennek volt orvosi táska. De így legalább látott a csoport egy igazi ételallergiás rohamot mikor a patiens feje, nyaka a 2 szeresére dagadt. Persze nem az örömtõl.
A csodálatos hegyi kirándulás megosztotta a csoportot. 3 részre. Volt aki végigcsinálta a 20 km-es túrát és kaptatót. Volt aki 50%-nál, felénél visszafordult. Voltak (az igazi sportemberek) akik oda-vissza autóval tették meg a távot.
Ezen utóbbbiak este igen vidámak voltak, csiviteltek és játékra,táncra biztatták a többieket.
Szerencsére a csoportban volt két igazi magyar hivatásos nyilazó ember, akik hozták az íjakat, nyilakat meg mindent. Saját idegrendszerüket nem kimélve megtanítottak lõni mindenkit, majd verseny. Õk csak a verseny után látták meg, hogy a legeredményesebb, aki õket is kenterbe verte egy félszemû, üvegszemû, vak ember volt.
A másik meglepetés Gabriella volt, a fõkönyvelõ, aki valami vadnyugati western filmekben látott technikával, csípõbõl nyilazott. ( Egyszerûen nem tudták megtanítani a rendes nyíl, ij használatát) Tehát ezzel a hasmán-western technikával, mindent elsõ lövésre lelõtt. Ez úgy elkeserítette a tanár urat, hogy bánatában megivott egy menta teát.
A hosszú túra utolsó 2 km-énél a haldoklás biztos tüneteit mutatta a csoport, amikor Hajnalka egyszer csak laza mozdulattal a hátizsákból csoki tekercset húzott elõ. Ettõl mindenki felélénkült és megtanultuk tisztelni a
 Nõt, akinek sütije van.
Volt aki pecázott, volt aki táncolt, az erõs akaratuak nyilaztak. Az elõadások közül a szerepjátékokban sokan magukra találtak, vagy ismertek. Kedvencünk a halkszavú, szerény (éppen hogy csak élek)törékeny, 20 éves hölgy volt, aki mikor szerepében megtudta, hogy férje részegen ért haza házisárkányként üvöltve vett elégtételt ( 2 év alatt a hangját sem hallotuk) Milyen rejtélyes a nõi lélek?
Az utolsó napi tábortûznél, szalonna, kolbász, sonka, csülök sütésnél felszabadultak az érzelmek. Végre ehettünk húst.
Az erdei rókák olyan szelídek voltak, hogy a kezünkbõl elfogadták a falatokat.
Szóval jó volt. Jövõre ismét megyünk – és gyertek kenutáborba is!!!
Csók a családnak
 

 


 

2010 évi nyári tábor
Jávorkút, Sebesvíz Panzió - A „stresszmentes övezet”

 

Elérkezett a Természetgyógyászati Akadémia XIX. évfolyama számára a várva várt nap, 2010. július 11-e, kissé megfogyatkozott, ámde lelkes csapatunk az ország különbözõ tájékairól a bükki Sebesvíz Panzió felé vette az irányt több-kevesebb sikerrel. A végén mindenki épségben megérkezett a kristálytiszta pisztrángos (és döglött csónakot is tartalmazó) két tó partjára. Bandánk jó része félrehallásban szenvedett, ezért azt a tényt, miszerint a táborhelyen nincs térerõ, hiába ismételgette Tanár úr a korábbi órákon, megérkezve döbbenten vettük tudomásul, hogy NINCS TÉRERÕ!
 

A tábor idejére vegetáriánus étkezés volt beígérve, ami sokunk számára eléggé furán hangzott, hiszen azt tanultuk néhány hónappal korábban, hogy ez helytelen formáció az emberszabásúak számára, és számos betegség forrása is lehet a vega kaja, (többek között csontritkulás, vitaminhiány stb.). Szerény ebédünk elfogyasztása után máris várt minket Tanár úr programismertetõje és a mindenki által „közkedvelt” bemutatkozás. Ekkor derült ki, hogy évfolyamunk tagjain kívül még végzett akadémisták és outsiderek is tartoznak csapatunkhoz: rokonok, baráti társaságok, stb. A bemutatkozáskor mindenki elmondta, hogy honnét jött, mivel foglalkozik stb. Néhányuknak elég érdekes foglalkozása volt – „férj” címszóval. Ezután úti,- és szobatársam, Fodor Erika egy kis jógázásra invitált minket. Vacsora után még beszélgettünk, ekkor Tanár Úr megemlítette, hogy talán a következõ napon megérkezik a játékmester is, aki ekkor még nem tudta, hogy mi vár reá. Néhányan bemerészkedtek a szabadtéri jakuzziba, én nem tettem, - kiderült hiba volt részemrõl-, ezután már nem adódott lehetõség e földi hívság kipróbálására, a vizet másnap leeresztették, ezután a díszfunkció-gomb mûködött csak a továbbiakban.
Hétfõn, a reggeli után negyed kilenckor útra keltünk a minimál túrára, ami kb. 20 km-es volt. Volt, aki már erre sem tudott vállalkozni, ezért csak a táv egy részére csatlakozott hozzánk. A túra kezdetétõl zajlott az akadémisták szereplése is, mivel idõnként belebotlottunk egy-egy növénybe, vagy ráléptünk, ekkor Tanár Úr elkiáltotta az aktuális növény nevét, s valamelyik felkészült évfolyamtárs néhány perces növényismertetõt tartott. Ez már igen unalmassá kezdett válni egyesek számára, ezért a tök süket mobiltelefonjukkal játszva egy Jávorkút utáni kis tisztáson elégedetten és egyemberként hördültek fel: - Van térerõ!
Na, ekkor jeleneteket láthattunk a Legviccesebb házi videók címmel futó humoros összeállításból. Mindenki elõkapta 1-2 mobilját, és mint a sivatagban napok óta víz nélkül kódorgó eszement - felhívta összes ismerõsét, rokonát és családja összes tagját (a kiskutyákat is beleértve) azonos tartalmú szövegekkel:
- Szia, én vagyok, most végre van térerõ, és ne hidd, hogy elvesztem vagy meghaltam, csak eddig nem tudtalak hívni, és képzeld SMS-t sem tudtam küldeni. Most van térerõ, és ha a továbbiakban nem jelentkeznék, akkor is szeretlek, csókollak, gondolok rád etc. - és egyéb tetszés szerint behelyettesíthetõ, ámde azonos szövegek repkedtek az éterben.
Ezután meglátogattuk a közelben található bánkúti éttermi részleget, ahol egyesek számára az ebéd feledhetetlen élmény maradt. Megtudtuk a kedves felszolgálóktól, hogy eme vendéglátóipari egységben 35 lépcsõfok található, és tartanak tojást is, darabja 700 forint.
Az ebéd elfogyasztása után még a túra kétharmad része elõttünk állt. Csapatunk lelkesen haladt elõre a kommunizmus.... khm, akarom mondani az erdészeti úton, ám kiderült a vizes patakmederben sokkal kényelmesebb haladni, így utunk egy részét igencsak botladozva tettük meg. A miskolci vízmûvek forrásánál, a Tanár Úr remek lehetõségként felajánlotta, hogy az 50 C-fokos hõségben is kipróbálhassuk a fagyásos elhalást (aminek, mint tudjuk- tünetei az égéssel megegyezõek!)- azaz a sebesen áradó, bõvizû, jéghideg patakba merítve megtölthetjük kulacsainkat. A túra legnehezebb része ekkor még elõttünk állt. Egy hatalmas, kb. negyven emelet magasságú partoldal várt még ránk, úgy negyven-hatvan fokos emelkedõ, továbbá csúszós, vizes sziklák és hatalmas kidõlt fatörzsek szegélyezték utunkat.
A következõ nap az okosodásé volt. Reggeli után megérkezett házi sámánunk, Mátyás doktor is. Érdekes elõadást tartott a magyarok õstörténetébõl származó sámánokról, táltosokról, valamint mélyebb kontextusba helyezte napjaink idõjárását is. Én eddig abban a hiedelemben éltem, hogy az árvíz az természeti katasztrófa és az idõjárás-jelentésekben bukkannak fel hírek róla, de kiderült tévedésben élek, hisz’ inkább a történelemkönyveket kellett volna jobban átrágnom, mindjárt tudnám, hogy mikor lesz árvíz! Ezután következett egy bátor fiatalember, aki a lúgosítás rejtelmeibe kívánt beavatni minket. A diabeteszes, sportoló ifjonc elmesélte, hogy miután kipróbálta az általa reklámozott remek módszert és így stabilizálta vércukorszintjét- visszatért régi életmódjához-, de szerencsére nem halt bele (cukorkóma), így eljött hozzánk, hogy velünk is megoszthassa három hónapos tapasztalatait
Délután egyes akadémista-tanoncok úgy gondolták, hogy mára már csak a napernyõk alatti hûsölés a feladat, pedig dehogy! Az öt elem tanon alapuló táplálék-kiegészítõk bemutatója és ismertetetése kezdõdött. Tanár úr látván a pihegõ kis csapatot, kedvesen megszólalt: - Az elõadó egyébként vizsgabizottsági tag! Erre mindenki úgy érezte, hogy semmit sem szeretne jobban, mint elsõ kézbõl értesülni a dolgokról, így az elõadó elõtti placc hirtelen megtelt tudást szomjúhozó tanoncokkal. Az estét egy remek masszázs-bemutató és gyakorlás zárta.
A negyedik nap ismét a kirándulásé volt. Autókkal levonultunk Lillafüredre, ahol Tanár úr forgalomirányítói szerepkörben is feltûnt. Miután mindenkit elhajtott a…, a megfelelõ irányba, eltûnt. A Szeleta-barlangban sem találtuk meg õt, pedig ott igen kellemes volt klíma. Kései ebédünk után következett ismét az iskolapad. Játékmesterünk, kinek volt mersze birtokba venni Drazsé kutya szobáját, megismertetett minket a böjt áldásos hatásaival és a Bach-virágterápiával. Majd a szerepjátékok és a Beugró következett. Hatalmas hahoták és nevetéstõl csorgó könnyek között, mindenki kénytelen volt levonni a megfelelõ konzekvenciát, mindannyiunkban ott lapul egy remek színész is! E társasjátékok elõkészítették az est fénypontját, a szalonnasütést. A szalonnázás - a vegetáriánus étkezések után- remek hangulatban telt, legurítottunk néhány üveg finom bort, megetettük virslivel kedvenc „házi” rókánkat, majd aludni tértünk. Az utolsó napon reggeli után mindenki hosszasan búcsúzkodott régi és újdonsült barátaitól, e-mail-címeket cserélgettünk, majd a távozás mezejére léptünk. Úton hazafelé, egyetlen általunk ismert vega társnõnk megosztotta velünk az elmúlt napok étrendjének titkait: - Ezek a kaják nem vegetáriánus módra készültek, mindössze annyi történt, hogy a húsos kajákból kifelejtették a húst.
Ezzel mindannyian egyetértettünk, sõt azzal is, hogy az elmúlt napokban nem egyszerûen elhíztunk, csak felfúvódtunk. Ettõl a kis nüánsznyi problémától eltekintve azt gondolom, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy: - JÖVÕRE, VELETEK, UGYANITT!
Budapest, 2010. július 17.
Kovács Zsuzsanna
P.S. Az életem kockáztatása árán sikerült megszereznem a közkedvenc hamis gulyásleves receptjét: Végy egy fazék forró vizet, tegyél bele néhány marék sárgarépát és petrezselymet, nyomjál bele egy tubus gulyáskrémet ( E254, E116, E1422 stb.) Sokáig kevergesd-kavargasd, majd ha megpuhultak a zöldségek, forrón tálald (így nem érzõdik annyira a mûíz!)!
 

 

 

 

Életmódtábor 2009

 
Igazi kánikulai napon indultunk a táborba, a sztrádán vibrált elõttünk a levegő, de a hegyek közé érve örömmel tapasztaltuk, hogy tíz percenként egy fokot esett a hõmérséklet. Bánkúton már igazán kellemes 25-26 °C fogadott. Első nap csak a közeli Bálványos hegy kilátójába sétáltunk fel.
Második nap vár ránk a nagy túra, amelyrõl már az előző évfolyamok is sokat meséltek, de a leesett lábkörmökrõl szóló történetek, csak erős túlzásnak, sőt inkább legendának tűntek.
A reggeli induláskor, mikor Taraczközi dr. visszafordította sportcipőért azt, aki saruban jelent meg a gyülekezőn, még nem sejtettük, hogy néhány óra múlva Radnóti Erőltetett menet c. verse sorai zsongnak majd fejünkben: „Bolond ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet”.
Meghallgattuk intelmeit, hogy óvatosak legyünk, kapaszkodjunk a gyökerekbe, majd visszafelé szerezzünk botot, mert azzal könnyebb lesz a mászás, de helyismeret híján mindez csak túlzott óvatosságnak tűnt. Talán, ha azt mondja, hogy a szintkülönbség 600 méter, azaz most 210 emeletnyit meredeken lefelé megyünk, majd ugyanezen az úton vissza is kell jönnünk, sejtettük volna, hogy mi vár ránk.
Egy rossz lépés, megcsúszás elég volt egy lábtöréshez, melynek következtében alkalmunk volt a miskolci légimentők bravúros leszállását megcsodálni a meredek hegyoldalon. Persze erre közel két órát kellett várni, de sérült biztonságban volt három orvos és tíz „félkész természetgyógyász” társaságában.
A baleset azonban eléggé elkedvetlenítette a társaságot, sokan a visszautat már nem vállalták, taxit hívtak a hazajutáshoz. Dicséret illeti azt a hét embert, akik nem adták fel és vissza is másztak ezen az embert próbáló terepen, és azokat is, akik igaz hosszú kerülőúton, de a biciklis ösvényen hazagyalogoltak.
Itt a táborban fedeztük fel, hogy mozgásterápiák közé tartozik táncterápia is. Mi magunk ezt a mozgás legkellemesebb módjának találtuk és két este is szenvedélyesen tanultuk, gyakoroltuk a szamba és a csacsacsa lépéseit.
A túrák során megismerkedhettünk egy csomó gyógynövénnyel, sőt a gombákkal is. Ezek közül egyértelmûen egy hatalmas, több mint egy kilós pöfeteg lett a sztár, de végül „ő” is gombapaprikásként végezte a tányérunkon társai, vargányák, csiperkék és őzlábgombák társaságában.
 
Activity! Esténként ez volt a jelszó. Itt jól látszott, ki az, aki szokott ilyet játszani, különösen házaspároknál látszott egy kialakult kódrendszer. Elképesztő bonyolult fogalmakat találtak ki szinte röpke idő alatt. Késő este az emelkedett hangulat után már a szexactivity is sorra került. Egyik legemlékezetesebb megoldás a klimax fogalom elmutogatása volt. Utolsó napon legtöbben a tapolcai tavasbarlangba mentek, de volt, aki inkább túrázott még egyet a szépséges erdőben.
Ha a táborra gondolok, nem mindig tudom felidézni, hogy mi mindent csináltunk, csak az érzés jön elõ, hogy nagyon-nagyon jó volt, az első perctől az utolsóig élveztem.


 

 

 

Bánkúti beszámoló 2008
Túlélőtábor a hegyekben
 

 
Bánkút a világvége, gondoltuk sokan, akik több száz km-ről érkeztek. De megérte! A hely gyönyörű, erdők, mezők, hegyek veszik körül a szálláshelyet, aminek elsõ látásra nagyon örültünk, de Taraczközi tanár úr már az elsõ napon igyekezett egy jókora túrával megtörni a lelkesedést. Sikerült! A kezdetben kellemes sétának tûnõ túra izzadságszagú fájdalmas nyöszörgésbe fulladt, így nem csoda, hogy némelyik társunk a kényelmesebb utat választva taxival ment vissza a táborba. A fizikai megpróbáltatásokon túl tanár úr kérdésekkel bombázott minket a vese mûködésérõl, a gyógynövényekrõl, és persze sok-sok új dologról is mesélt az út mentén, így különbözõ gombafajtákat ismerhettünk meg.
A viharvert csorda képét mutató csapat estére megrázta magát és hajnalig tartó sámándobolós-éneklős, társasjátékos programmal múlatta az időt.
És ez így ment minden este…
A napi programokra is igyekeztünk figyelmet szánni, így érdeklõdéssel hallgattuk a grafológia elõadást - annak is fõleg a szexuális jellemünket mutató „GY” betûk jeleit - nem hiába voltunk már egy éve Taraczközi tanár úr tanítványai! A Salvus víz áldásos tulajdonságai közül számunkra leginkább a másnaposságot gyógyító hatása volt kiemelt jelentõségû. Mátyás doki táltos elõadása lenyûgözött mindenkit, a lélekterápia játékosan elõhozott belõlünk rejtett tulajdonságokat, érzelmeket. Jógáztunk, chi kungoztunk, hasi lélegeztünk. Kirándultunk Lillafüredre. .Hogy fért ennyi minden néhány napba?
A csapat összekovácsolódott: örök élmény marad, ahogy éjszaka a földön hanyatt fekve bámultuk a csillagokat, hajnali négykor mentünk napfelkeltét nézni. És sokat, nagyon sokat nevettünk!
Megérte! Gyertek el ti is! Éljétek túl, éljétek át ti is!

 
(Máté Kriszta)
 
Bánkút 2008 Túra
 
 

Bánkút 2008. naplemente 
 

Bánkút 2008. hangterápia 
 
 

Bánkúti életmódtábor beszámoló
2007

  

A részvevõk az elsõ napi túra után máris sejtették, hogy Bánkút nevében a bán szó nem Bánk vagy Petur rangjára utal, hanem a szán, sajnál értelmû bán igébõl ered. Bánták már õk is, de akkor már késõ volt. Bánta már az is, aki jelentkezett, de még jobban, aki végigcsinálta. Ahelyett, hogy a rekkenõ hõségben valamely árnyékos sörkertben iddogáltuk volna a éltetõ nedût, Tanár úr vezetésével hegynek föl, völgynek le masíroztunk kilométereken át. Barlangba be – víznyelõbõl ki. Itt a cickafark, de hol a macskagyökér? Ez pedig egy nyersen is ehetõ gomba. A túlélés érdekében meg is ettük. A túrák után a tai chi, jóga gyakorlatok, lélekterápia tréning, sámánizmus elõadások valódi felüdülést jelentenek.
De eljött az este, a késõ este. S jött a véres küzdelem. A csapat két csoportra oszolva tajtékzott. Kapkodó mozdulatok, recsegõ ízületek, rángatózó arcizmok. Igen, Activity! Ez volt a jelszó. Mit nekünk 40™C kánikula, gyõzzön a jobbik! Vérre, akarom mondani csokira ment a dolog.
Végezetül pisztrángevéssel, majd a tapolcai barlangfürdõben hûtve a kedélyeket, lassan megnyugodtunk és hazamentünk.
Persze az elsõ ABC áruháznál megállva és mindenfélét összevásárolva, mindazt a guargumi, stabilizátor és állományjavító mennyiséget elfogyasztottuk, amit egy héten át a közel 1000 m magasságban nem lehetett.


 

 

 
 

Bánkúti nyári tábor 2006
Megemlékezés mindazokról, akik alig maradtak közöttünk 


Vidám arcok, lepkekönnyû mozdulatok, csevegés, csacsogás jellemezte az elsõ napot. A viszontlátás örömét csupán a sötét esõfelhõk árnyékolták be. Kis csoportunkat az idõjárás cseppet sem kényeztette, így aztán volt alkalmunk kiélvezni a szélvihar, az esõ és a villámlás, valamint az állandó nedvesség és pára elõnyeit.
Talán ebbõl következett, hogy megjelentek az önkéntes „programátszervezõk”, mármint azok, akik a második napi programot az ötödikre tennék, és szerintük különben is harmadik napi programmal kellett volna kezdeni a tábort… Jónéhányan pedig a „Miért is vagyok én itt?”, „Hogy kerültem én ide?” típusú kérdéseket tették fel maguknak.
A második napi túra, a Szilvásvárad-Szalajka-völgy útvonal a maga 50-60 fokos emelkedõivel végleg „betette a kaput”. Kaput – mondták azok, akik a tüdejüket elhagyták valamelyik szurdokban. Egyeseknek pedig olyan hangosan zakatolt a szíve, hogy többen a lillafüredi kisvasút mozdonyának közeledését várták. Szemtanúk szerint hazaérkezésünk leginkább a magyar hadsereg doni visszavonulására emlékeztetett.
Különösen az alföldi, sík területekhez szokott embereket viselte meg a sok emelkedõ. Voltak többen is, akik olyan izomlázat kaptak, hogy képtelenek voltak megmozdulni, a vacsorát ágyba kellett vinni nekik.
Merev testi és lelki állapotunkat oldotta Dr. Mátyás István, , Bulláné Fodor Erika, Dr. Taraczközi István, Dr. Egely György elõadása, valamint a szalmafonás rejtelmeibe is beavatták az érdeklõdõket.
Néhányan úgy élték túl a megpróbáltatásokat, hogy minden szabad percet átaludtak, de voltak olyanok is, aki rátettek még egy lapáttal, éjszaka lementek Miskolcra diszkózni.
A következõ gyalogtúra is vizenyõs volt a Szeleta-barlang, Ómassa, Lillafüred, Jávorkút útvonalon, mely még jobban megerõsítette a részvevõkben a végsõ elhatározást: Jövõre, ugyanitt, veletek – soha!
Ezen gondolatokat nem enyhítette a gyönyörû kilátás, a csicsergõ madarak zenéje, az erdei málnaligetek és a házias ételek finomsága sem.
Az õsember barlangról megállapítottuk, hogy ezeket az akkori önkormányzat is biztosan szükséglakásként utalta ki, mert épeszû õsember sem választott volna lakást ilyen megközelíthetetlen helyen.
A táborban nyújtott kimagasló emberi értékek felmutatásáért valamint a lélekterápia-szerepjátékban mutatott teljesítményéért „Füstölt pisztráng” díjjal jutalmaztuk Bujdosóné Erikát, Bulláné Fodor Erikát és Dallos Szilviát.
A Miskolctapolcai Barlangfürdõ áldásos menhely volt meggyötört testünknek, lelkünknek. A pancsikolás, lubickolás, merev izomzat kilazítása, valamint a XXI. század csodálatos termékei, mint hót-dög, humburgur visszaadta erõnket és tudtuk, hogy megérkeztünk a jelenbe.