Tiszai evezős tábor

Tiszai evezős tábor

 

Egy hetes evezős tábor 2017. augusztus 5-11. között. Evezés 4 személyes kenuval a Tisza vadregényes, szinte érintetlen területein. Útvonal: Tiszabecs, Túri bukó, Szatmárcseke, Tivadar, Jánd, Vásárosnamény

Látnivalók: Túristvándi vízimalom, fatemplomok, tájházak, tarpai szárazmalom, tiszacsekei kopjafák

 

A részvételi díj 25.000,-Ft, mely a csónakok bérleti díját tartalmazza, minden egyéb egyénileg hozandó és megoldandó. Alvás sátorban és hálózsákban, étkezés egyénileg.

 

Érkezés, gyülekezés a jelölt napon 12 órától Tiszabecs, Tiszapart, Diófa-liget. Megérkezés és kipakolás után a gépkocsik egy-egy sofőrrel elautóznak egy zárt parkolóba, majd a sofőröket visszahozzák.

Alvás saját sátorban és hálózsákban, vadkempingezés! Étkezés: 1 napi élelem szükséges, vásárlási lehetőség a kikötési helyeken, kempingekben.

 

Amit hozni kell:

·          Pénz (az élelmezésre).

·          Evőeszközök, 2 literes ivóvízflakon, tartalék élelmiszer 1 napra, szalonna, gyufa.

·          1 váltás ruha + meleg ruha, szandál, vászonsapka vagy kalap, napszemüveg, esőkabát.

·          Hálózsák, polyfoam szivacs, sátor.

·          Úszómellény (aki nem tud úszni, annak kötelező).

·          Tisztasági csomag, fájdalom- és lázcsillapító tabletták, kötszer, óvszer, magas faktorszámú naptej, szúnyogriasztó.

·          A személyes iratokat, telefont, pénzt érdemes vízhatlan zacskókban elhelyezni, a hátizsákot egy nagy mûanyag zsákba kötni.

·          Amit még lehet: pl. labda, sportszerek, játékok.

 

Jelentkezzen mielőbb:

20/360-9560, Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


  
  

 

 

Tisza-Túra beszámoló 2007
tiszai evezõs életmódtábor
 

  

10 napos túlélõ-tábor 2007. augusztus 3-12-ig

 
Hát megint itt vagyunk! Ukrán-magyar határ, kristálytiszta víz. Ez a szó egyszerûen kevés rá, 2-3 méter mélyen lelátni, ragyogó kékség alattunk.
Kánikulában indulunk, de hamar elromlik az idõ, 2 napig egyfolytában esik. Mindenünk átnyirkosodik, átfázunk, szinte mindenkinek „meglevesedik” az orra. Még most is taknyosak lennénk, ha nincs ez az isteni nedû, ami mindenkin segített. Szatmári szilvapálinka a megmentõ neve. Imába foglaljuk a nevét.
Csekénél hatalmas tömeg, sátrak tucatjai. A két csoport összekeveri a vezetõjét. Az általam 8 órára elrendelt induláskor a másik csoport hibátlanul megjelent. Ha már itt vannak, akkor menjünk – gondoltam. A másik vezetõ által 10 órára mondott indulási idõpontban a csapatunk átfordult a másik oldalára. Tivadarnál találkoztunk!
Végre meleg étel, napsütés. Hatalmas beugrások a fára kifeszített kötélrõl. Sátorverés, tábortûz, alvás. Éjszaka árad a Tisza, sátorköltöztetés a vaksötétben.
Másnap rekkenõ hõség, csend, szürkegém, vízpára. Elhagyott homokszigetek, hatalmas játékok a parton. Jándnál gulyáslevessel, túróskaláccsal várnak bennünket.
Vásárosnaménybe betört a civilizáció. Minden van, ami szem-szájnak ingere. Még angol WC is. Sokan élnek a lehetõséggel és gyorsan kipróbálják e fennkölt élményt.
Tombol a hõség, aszály. A Tisza vize az áltagnál is alacsonyabb.
Éjszaka dermesztõ sikolyra ébredünk. Valakit ölnek! Nem, csak egy kecskebéka volt a sátorban. Semmi romantika és mese, a királyfit rövid úton kipenderítették. Csakúgy nyekkent.
Evezés, hõség, evezés, délibáb, kanyarevezés. Ott vagyunk már?? Nem!!!
A tudatlanok pórul járnak. A csapat egyik része felfedezett a parton egy szilvafát, jól belakmározott mindenki. Mivel udvariasság is van a világon, néhány szemet hoznak többieknek is. Nem tudták, hogy népnyelven fosószilvának hívják ezt a vadszilvát. Hogy nem véletlenül, ezt maguk is megtapasztalták! Nagy mennyiségben fogyasztva erõs hasmenést okoz. Ez a hajó sok-sok kikötéssel, nagysokára ért csak a következõ táborhelyre.
Evezés, hõség, hallgat a komp, kikötötték. Mi is hallgatunk. Evezés, hõség, ólmos fáradtság. Dombrád = Kánaán. Palacsinta, lángos, korhely halászlé. Valóságos tobzódás. Indulás 8-kor, este 8-kor. Éjszakai evezés. Az orrunkig nem látunk. Többen regressziós állapotba esnek. Találkoztak õseikkel, sárkányokkal, vagy magukra ismertek. Kikötés hajnal 1-kor.
Másnap ismét evezés és hõség vár. Végül pihenés, túléltük!!
Szabolcsi földvár, tiszai keszeg, harcsa sütve, Ismét szemerkél. Evezés, távolban már feltûnik Tokaj.
Motoros találkozó a városban. Minden berreg és brummog, füstfelhõ, bõrdzseki, sör, káromkodás. Nyakunkba szakad a civilizáció, megérkeztünk az emberek közé. Halleluja.
(Dr. Taraczközi István) 


 


 

Tisza-Túra beszámoló 2005
Túlélés és lovaggá ütés a Tiszán
 

 
A csapatból 5 vízi tündér már kezdetekkor feladta. Az elsõ két viharos napot bõrig ázva, átfagyva, Gyuriék mézes ágyas pálinkájának köszönhetõen éltük túl. Egyesek ekkor jöttek rá, hogy nem viccbõl volt a túlélõ tábor név feltüntetve. (Bár néhány nappal késõbb már inkább a haláltábor megjelölést tartották volna célszerûnek.)
Aki az idõjárási viszontagságokat jól bírta, azt meg az esti és reggeli jóga és tai chi gyakorlatok tették tönkre.
Kezdetben volt néhány afférunk a horvát-magyar cserkészcsapattal, de miután rájöttek, hogy egy cipõben járunk, pontosabban egy folyón evezünk, igen baráti viszony alakult ki, közös programokkal, halászléfõzéssel.
A viharos napok után azonban beköszöntött a kánikula, a 37-38°C fokos hõség a vízen sem volt elviselhetõ, nem volt menekvés a nap elõl. Igen hálásak voltunk a záhonyi fiataloknak, akik egy legalább 8 méter hosszú lengõhintát készítettek a vízpartra, amelyrõl hangos csobbanásokkal zuhantunk a vízbe, a határõrség figyelõ tekintete mellett.
A kishatárforgalmi csencselés mértékérõl mi is fogalmat alkothattunk, egy rosszul sikerült csempészakcióra következtettünk abból, hogy a híd után nem gyõztük a vízbõl kihalászni a Priluki cigarettákat. A kicsit megnedvesedett borító száradása után sokakat megörvendeztettünk egy-egy doboz ajándék cigivel.
Tuzsérnál lovagot avattunk, az Alsó- és Felsõvizek és Egek Fõméltóságú Kormányzója lovaggá ütötte Tompikát, aki ezt követõen hivatalosan használhatja a Szõr Tompika de Libamáykrém nevet. A lovag eme nemes kitüntetést, azért vehette át, mert tavaly megmentette a Fõméltóságú Kormányzót az éhhaláltól. (Az eset így történt: Már órák óta vízen voltak, sõt még evezni is kellett, mert állt a víz, elemózsia azonban már nem volt náluk, mert ez már a sokadik nap volt. A hangos szemkopogásra felfigyelve Tompika a tarisznyájában fellelhetõ utolsó ételféleséget, egy doboz libamájkrémet felajánlott a Kormányzónak. A Kormányzó ebbõl Tompika nemesszívûségére és áldozatkészségére következtetett, pedig Tompika egyszerûen csak nem szereti a májkonzervet. J)
A lovagi cím Tompikát a következõkre jogosítja: a Kormányzó által szervezett evezõs táborokban ingyenes részvétel és örökös kenukormányzó tisztség.
Akik még éltek és mozogtak, azok Dombrádon szereztek heveny palacsintamérgezést. Itt volt szerencsénk korhely halászlét enni, ami tejfölös, babérleveles, citromos halleves. Igen finom!
A szabolcsi földvár bevételét alig-alig éltük túl, itt gyakoroltuk egymáson a különbözõ masszázs és csontkovács fogásokat. A végelgyengülést csak közelebb hozta a tímári sülthalas vacsora. Az Imre halász a szemünk láttára kifogott halakat helyben feldolgozta és másfél óra múlva az asztalunkra tette.
A tokaji pincéket meglátogatva, tokaji muskotállyal felvértezve, csak megszaporítottuk szenvedéseinket. Meg kellett állapítanunk, hogy Tokajtól áll vagy visszafelé folyik a Tisza, mert elõre nem vitt egy szemernyit sem, abban egészen biztosak vagyunk. Keserves evezéssel haladtunk Tiszalökig, persze a szemfülesek motorcsónakot stoppoltak és hipp-hopp ott voltak.
Megnéztük az erõmûvet, majd este búcsúvacsorával zártuk a programot.
Jövõre is várunk minden vállalkozó szellemû, élményekre vágyó természetgyógyászt evezõs táborunkba.


 


 

Tisza-túra beszámoló 2004
Evezõs életmód és túlélõ tábor
 

 
A meghirdetett Tisza-túra jeligéje „puhányok kíméljenek” volt, melyet egyesek furcsállottak, de a Természetgyógyászati Akadémia hallgatói közül toborzódott részvevõk már az elsõ napokban ízelítõt kaptak a természeti erõk szeszélyébõl.
Az elsõ napon áradással és zuhogó esõben indultunk. Hamar felmerült mindenkiben a kérdés: „Mit keresek én itt?” Néhány óra múltán a „Soha többé!” gondolatok kavarogtak a részvevõk agyában. Guszti családja mutatta be az elsõ szaltót a Túr folyónál, majd Attila 9 napon át ontotta a vicceket, pl.: Mi van a motoros pólójára írva? - Ha ezt olvasod, akkor leesett a barátnõm!
A második naptól tûzõ napon haladtunk. Az elsõ vedlés után bevezettük a hajnali indulást és a késõi délutáni evezést, napközben nem voltunk a vízen. Létrehoztak egy új mértékegységet, a Taraczkométert, 1 Tm = 1mó5km, a megadott távolság bármelyike lehet, függ a napsütéstõl, esõtõl, széltõl, szilvapálinkától. Egy másik felismerés lényege: soha, semmi nem ott van, ahol kellene lennie.
Zsuzsa táncóráival Tuzséron ismerkedtünk meg, miután Tivadarban a kötélrõl ugrálás, zuhanás akcióit élveztük. Tamás a labdajátékok és a meztelen éjszakai fürdés apostola. Györgyék kiropraktikai bemutatója, valamint Lindáék hastánca Ibrányban nagy sikert aratott.
A büfékben a gyros, hot-dog, hamburger hármas uralkodott. A fõzésben Petra és Csabáék serénykedtek. A hajnali 4 órás indulások és az éjféli fekvések, valamint a 40°C tovább tizedelte sorainkat. A tiszaparti hoteltulajdonosok többször megroppantak, mikor egy csapat éhenkórász reggel fél 5-kor párizsit rendelt. Lelki szemeink elõtt folyamatosan melegvizes zuhany és vetett ágy, és fõként a túlélés lebegett.
Az utolsó 2 napon ismét bõrig ázva, vizes ruhákban araszoltunk, mint Napóleon vert hada Moszkva alatt. A szabolcsi földvárat elfoglalva már csak az 5 Tm-re lévõ Tokaj bevétele következett. Szél, vihar, esõ, mind-mind ellenünk fordult, de mindezzel dacolva beértünk, és tokaji nedûvel vigasztalódtunk. (Talán ennek köszönhetõ, hogy néhányan azt javasolták, másnap kezdjük elölrõl az egészet.)
Végigcsináltuk és túléltük! Ezúton is elismerés és vállveregetés minden részvevõnek.
Dr. Taraczközi István
(aki a bélszínt és a távozást is angolosan szereti)