Bakonyi életmód tábor 2024

Idén veletek ugyanott

A tavalyi beszámolómat azzal zártam, hogy 2024. július 9-én találkozunk Bakonybélben.

És lőn. Körbefordult a naptár, július 9-én délután ¾ 1-kor ott álltunk az Odvaskő Panzió parkolójában.  Táborvezetőnk a szolgálati kisszéken ülve fogadott minket. Leplezetlen örömmel nyugtázta, hogy az én hozzátartozóm sem lett fiatalabb az elmúlt hónapok alatt, majd figyelmünkbe ajánlotta a medencét valamint a  panzió kitűnő konyháját. El kell mondani, hogy a konyha az idén glutén- és laktózmentesen biztosított remek ételeket számunkra.

A Szövetség életmód táborának egyik különlegessége, hogy nem csak az Akadémia frissen végzett hallgatói  lehetnek jelen. Az első este ezért az ismerkedésé volt, a hallgatók, előadók, házastársak, kis- és nagykorú gyerekek bemutatkozásával telt.

Másnaptól zajlottak a szokásos programok: gyalogtúrák, tantermi előadások, reggel tai-chi, este agytornáztató és kézműves foglalkozások.

A tantermi előadásokon  - az online oktató iskolák táboraival ellentétben – nem  kellett a tanév közben elmaradt gyakorlatokat pótolni, helyette csupa intellektuális csemege került terítékre. Gyógyítás madárcsicsergéssel, étkezés energetikai alapokon, szimbolika, kínai gyógyászat, asztrológia, földsugárzások, történelmi érdekességek...

Az első túra előtt sor került az elmaradhatatlan cipőmustrára és balesetvédelmi jellegű ijesztgetésre.

Megint megalakítottuk a Trencsényi József Úttörőcsapatot. Turistáknak tisztelgés után rendes katonai menetütemben haladtunk előre... egészen a következő gyógynövényig.

Megint felkapaszkodtuk a Kőris-hegyi kilátó rozzant falépcsőin, aztán pókmászásban aláereszkedtünk a barlangba. Volt activity, szerepjáték, szójáték; álomfogó- és levendulabuzogány készítés. Lenéztünk a Borostyán-kút vizébe, felnéztünk az éjszakai égboltra Pannon Csillagdában. Elidőztünk a Százhalmok láthatatlan erővonalai között.

Napról napra kerültek elő a korábbi évekből ismert dolgok, mint valami nagy ünnep kellékei. (Valamint esténként a pálinkás üvegek is előkerültek.)

 Az évente újra átélt események mostanra szertartássá nemesedtek, amit jó újra volt eljátszani és megmutatni azoknak, akik először jöttek.  A Bakony  varázslatos energiái közepette még a  szertartásvezetőnk rettenetes színű túranadrágja, agyonmosott pólója és kiszolgált katonai hátizsákja is átlényegült különleges ünneplő ruházattá.

Bakonybél mindenkinek ajándékot ad. Tudást, felismerést, élményt, barátságot. És az áldás ellentételezéseként olykor áldozatot kér.

A szobatársam 46 (negyvenhat) kullancsot gyűjtött össze. Valószínűleg mindegyikünk helyett vállalta, hálás köszönet érte.

Az utolsó túrát pedig  Taraczközi tanár úr bokaficammal zárta. Ahogyan a videóban elmondta: hazafelé már kocsival hozták. Innen csodálom jövőbelátó tehetségét, ugyanis azt a hazafelé fuvart már a túra kezdete előtt megszervezte.

Jövőre mindenki úgy készüljön, hogy vissza is a saját lábán jön!

Mert ugye mondanom sem kell, jövőre veletek ugyanott.

Tóth Éva Ágota beszámolója